Irodalmi Szemle, 1983
1983/4 - Dénes György: Történetek hazai írókról
Mesélik róla, hogy egyszer meglátogatta az egyik szlovák iskolát és miután előadást tartott a diákoknak és elszavalta saját költeményeit, Adyval is meg akarta ismertetni ifjú hallgatóit. Átszellemült arccal, széles gesztusok közepette mondta el eredetiben Ady Vér és arany című versét. „Nekem egyforma, az én fülemnek, Ha kéj liheg vagy kín hörög, Vér csurran vagy arany csörög. Én tudom, állom, hogy ez: a Minden S hogy minden egyéb hasztalan: Vér és arany, vér és arany ..stb. Elhangzott a költemény, s utána két-három tenyér összeverődött. Emil Boleslav fölemelte a kezét, csendre intett. — Várjatok, most a saját fordításomban mondom el ugyanezt. Endre Ady: Krv a zlato. „Mne všetko jedno, môjmu sluchu, či rozkoš vrie, či syčia stony: krv kvapne, a či zlato zvoni. Ja viem a verím, to je: všetko; ostatné? márnost neskôr, prv. Zlato a krv, zlato a krv ..stb. Végére ért a versnek és förgeteges tapsot kapott. Emiil Boleslav elégedetten mosolygott a felgyűlt szemek sugarában és hirtelen ötlettel megkérdezte: — Ugye, mennyivel szebben hangzott szlovák nyelven, az én fordításomban? — Sokkal szebben, mint magyarul... Szinte össze sem lehet hasonlítani — kiabálták az ifjak. Magyarul ugyanis egyikük sem tudott. A hatvanas években humoreszket, paródiát kért tőlem az Űj Szó a szlovákiai magyar írókról. Megírtam egy sorozatot, amelyben Bábi Tibor barátomat is szerepeltettem, aki akkor az Üj Szó szerkesztője volt. Tiborral egy képzeletbeli beszélgetést rekonstruáltam, amely így alakult: Én: Üdvözöllek, Tódorkám. Ű (rosszkedvűen): Na, mit akarsz? Én: Szeretnék elcsevegni veled. Ö (megpödri mérgesen a haját): Nincs időm ilyen marhaságokra. Én: No, ne dühöngj... hogy el ne felejtsem, olvastam legújabb verseidet. Ö (pedzeni kezdi a csalétket): Tetszett legalább, te kurafi!? Én (ravaszul): Nagyon jók voltak. Tipikus Bábi Tódor versek. Ö (bekapja a csalétket): Látod, így kell verseket írni! Ne a rímekkel bíbelődj, öreg, hanem verset írj! Szóval tetszett?... Hm... Te izé... nekem nem tetszett a tiéd. Én: Neked nem tetszett az enyém? Ö (leereszkedően): Nem, öreg, nem. Mert te verklizel, barátom. Verklizel... Papparappappa... Ez már régen divatját múlta. Rímfaragás, piszmogás és az