Irodalmi Szemle, 1983

1983/4 - Dénes György: Történetek hazai írókról

TÖRTÉNETEK HAZAI ÍRÖKRÖL

Egri Viktor bátyánk nagyon kedvelte az írók budmericei alkotóházát. A szemre- való kastélyt, a nagy parkot, a kényelmet és a viszonylagos csöndet. Kastélybeli szobájában állandóan munkálkodott, napról napra teljesítve kiszabott penzumát.

Ott tartózkodott a halála előtti utolsó esztendő nyarán is, szobája a kastély alsó traktusában volt. Be-benéztem hozza, hogy ne görnyedjen folyton a kézirat fölött. Ilyenkor hosszasan elcsevegtünk, nagyobbrészt ő mesélt a gyermekkoráról, családjáról, üldöztetéséről és, persze, az írók viselt dolgairól.

Gyakran kéziratából is fölolvasott.

— Hallgasd meg ezt a gyönyörű mondatot — bökött ilyenkor ujjával a papírra.

Olvasni kezdett, s egyre jobban belemerült mondókájába. Egy idő után mocorogni kezdtem.

— Mi az, nem tetszik? — kérdezte fanyalgó arcomat mustrálva.

— Pedig ez a rész igazán ífrappáns és kifejező... (Szinte szivárványoznak a szavak.

Egyszer lelkesen újságolta, hogy éjppen most olvasott egy remek könyvet. Hajnalban fejezte be, mert nem tudta letenni. Még most is tele van a lelke vele.

— Nem akarod te is elolvasni? — kérdezte.

— De igen. Szívesen.

— Ott van az éjjeliszekrényemen. Vidd!

Nyúlok a könyvért és meresztem a szemem. Ez áll a borítóján: Egri Viktor: Agnus dei.

Emil Boleslav Lukáčot nemcsak a szlovák, hanem a hazai magyar irodalom- kedvelő közönség is a magáénak vallotta. Egyrészt, mert tökéletesen tudott magyarul, másrészt, mert a magyar irodalom emlőjén nőtt fel, s együtt lélegzett vele. Ha dél-szlovákiai magyar városba vagy faluba hívták irodalmi találkozóra, nagy kedvvel ment hívei közé. Nemcsak ,a saját költeményeiből adott elő, szívesen csillogtatta kedvenc magyar költőit: Petőfit, Adyt, Juhász Gyulát, Babitsot, vagy József Attilát is. Előbb eredetiben — magyarul, majd a saját fordításában

— szlovák nyelven. Hangja öblösen, paposan áradt el a teremben, pisszenés nélkül hallgatták az emberek.

Természetesen a szlovák falvakba és városokba is szíves szóval hívták. Emil bátyánk a szlovák közönséggel való találkozásakor is gyakran előrukkolt Petőfivel és Adyval.

Dénes György