Irodalmi Szemle, 1983
1983/4 - Ardamica Ferenc: A tizenharmadik oldal (szatirikus elbeszélés)
Vidéki jó megfigyelő volt, úgy is mondhatnánk, nem volt teljesen hülye. A bika alakú fellegeken kívül még valami 'feltűnt neki... Mégpedig az, hogy a közismerten rossz hírű tizenh'ármas szám — a babonások réme — „Sáros Gazdáék“ levelében is szerepel. Alig száradt meg Vidékin a „Sáros Gazdáék“ által ráfröcskölt sár, máris elkészült életszagú novellája: „Egy brigádtag panaszai“. A „Másnapos Hangnak“ szánta ... Világmegváltó szándékkal Irt novellájára azonban így reagáltak: „Tisztelt Elvtársunk! (Ugye szólíthatjuk így? Vagy nem? Máskor egyértelműbb témákat írjon meg, hogy ne támadhassanak kétségeink!] Hiszünk magának. Hiszünk novellahősének pozitív jellemében. Hinni akarunk benne, hogy jót akar! Tesszük ezt egészen a tizenharmadik oldalig. A tizenharmadik oldalnál feladjuk. Ezt maga is megértheti. Elkerülve a felesleges magyarázkodást: Lehet, hogy van ilyen, sőt, biztos, hogy van olyan, amiről magácska az »Egy brigádtag panaszaiban« ír, de nem az a jellemző. írását többen elolvastuk, s mindnyájan azonos véleményre jutottunk. Még egyszer hangsúlyozzuk: Szocialista munkabrigádjainkra nem ez a jellemző! Maga általánosít! Súlyos hiba! És veszélyes! Gondolkozzék! Aztán jelentkezzék újra!“ — Csak nem leszek babonás? — mondogatta Vidéki magában, de a kudarc után sokáig lehangoltan téblábolt, majd legyőzve a torkában növekvő gombócot, az ifjúság felé fordult. Az ifjúságé a jövő — jutott eszébe. Meg a szerelemé — lépett gyorsan tovább, hogy elűzze a plakátízt. A szerelembe amúgy sem lehet belekötni. A szerelemben mindent szabad, a szerelemben minden meg van engedve! S már körmölte is legújabb novelláját, mely — mondanom sem kell — nem volt rövidebb tizenhárom oldalnál. Az „Űj Ficsúrok — Mai Csajok“ jó ideig a fülük botját sem mozgatták. Többszöri sürgetésre a „Szerkesztő válaszol“ című rovatban fedezte fel a neki szánt üzenetet: Vidékinek—Vidékre: „A »Vakondtúrásokat« elejétől fogva nem értjük. !A tizenharmadik oldaltól azonban végképp! Mi ez? Mit akar? Mit követett el? Mit követtünk el, hogy ilyen írást küldött? Mibe nyúltunk? Valami gusztustalanba, ragacsosba ... Hol itt a szerelem? Ébredő nemiség, pubertás, felfokozott szexualitás, tévelygés, impotencia... ízetlenség! Se hús, se hal, hol hideg, hol meleg az egész, csikorog — mint a homok á talpunk alatt. A Szaharában. Ez a novella maga a sivatag! Csikorog tőle a gyomrunk. Pardon — á fogunk! Fogunk között a homok. A sok homok árt a fogzománcnak. Mosson fogat! Nem árt, ha néha szájat is öblít!... Azonkívül hosszú. Fél oldal untig elég volna! Talán ha kurtítaná! ... De mégsem! Olyannyira túlméretezett, hogy nem élné túl a kurtítást. Hiába! Egyes íróké túl rövid (egyperces]. Az Öné túl hosszú. Tanácsoljuk: Mielőtt ismét hasonló témához nyúlna, amely az Ön számára bizonyára terra incognita, a felvetetni készülő problémákat tanácskozza meg szakemberekkel ... Sivatag ügyben Chrudinák Alajost, impotencia fennállása esetén dr. Veres Pált, méretszakértőként pedig dr. Bolya Pétert ajánljuk. S ha minden oké, utána sürgősen az AB bizottságot. Ön nagykorú, szülei beleegyezésére már semmi szükség!“ — Azért sem leszek babonás! — kiáltott Vidéki. — Egyébként dr. Lábadyt meg sem említették! Miután leküzdötte eme hiányérzetét, elvonult, és gyertyát gyújtott. Tette ezt két okból... Első ok: Hogy stílusos legyen, mert a „Gyertya“ nevezetű, kisebbségi kultúránkkal és problémáinkkal foglalkozó lapunknak készült novellát gyártani. Második ok: Hogy eleget tegyen a népgazdaságunkban bevezetett energiatakarékossági intézkedéseknek.
