Irodalmi Szemle, 1983
1983/4 - Ardamica Ferenc: A tizenharmadik oldal (szatirikus elbeszélés)
Ardamica Ferenc A TIZENHARMADIK OLDAL Vidékit — az írót — hiába viselt hosszú hajat, hiába fűzte és festette magát, a csehszlovákiai magyar irodalom következetesen nem volt hajlandó a keblére ölelni. Az ilyen bevezetésből most óhatatlanul adódhatnék Vidéki írói mivoltának megkérdőjelezése. Valahogy így: (?) (!)'(?) (!) (?) (!) (?). Mégsem adódik! Egyrészt, mert tömény rosszmájúság volna, másrészt, mert Vidéki minden sikertelenségének és kitaszítottságának az oka nem is Vidékiben, hanem valahol máshol keresendő. Az ítészek szerint kéziratai tizenharmadik oldalán... íme, a bizonyító példák: Vidéki már túl yolít a kezdő koron, amikor megírta a „Melózó Nők“ nevű hetilap számára — vigasztaló célzattal — a „Kapuzárás előtt“ című terjedelmes elbeszélését. Kijavította, legépelte, postázta. Hamarosan megjött a válasz: „Tisztelt Barátunk, megkaptuk szépen induló elbeszélését, amely a tizenharmadik oldalon — sajnos — kisiklik, s azután tömény förmedvénnyé válik. Önben Beniczkyné Bajza Lenke támadt föl, aminek — Ön is beláthatja — nem örülhetünk. A halottak háborgatása távol áll tőlünk! Hagyja Lenkét nyugodni békében! írását mellékelve visszaküldjük!“ — Kisiklott, hát kisiklott... Hm... Mit lehet tenni?! — vont vállat Lenke, akarom mondani Vidéki. S miután a „Melózó Nők“ hetilaptól visszaküldött írását fiókja mélyére süllyesztette, mezőgazdasági lapunknál, a „Sáros Gazdánál“ kísérletezett. Azaz kísérletezett volna, de elvágták az útját. Imigyen: „Kiemelt zoliteknikus-szerkesztőnk szerint Ön az állattenyésztéshez nem ért, ezért zavarban vagyunk, nem tudjuk, hogyan szólítsuk. A »Bene Tóni bátorságá- ban« a bika csak a tizenharmadik oldalon szabadul el és vadul meg. Mi már a harmadikon vagy elfogtuk, vagy lelőttük volna. Többször közöltük Önnel, vagy ha nem, hát tesszük ezt most, hogy lapunk nincs gumiból, s az édes anyukája által készített rétestésztával sem tévesztendő össze. Beláthatja, hogy nem vagyunk hajlandók egy sort sem (húzni a »Silótakarmány helyes és helytelen tárolása« című cikkünkből, az Ön cikis, hosszú lére eresztett bikatörténete miatt, amelyből úgysem ,derül ki, ki a bika, illetve a gyáva.. . helyesebben ki a bátor? Nna! Miheztartás végett itt írjuk le: Három flekktől hosszabb írásaival ezentúl nem foglalkozunk. Elolvasni amúgyis a háromsorosakat fogjuk. De csak a háromszavasak közlésére vállalkozhatunk!“ Vidéki — átfutván „Sáros Gazdáék“ válaszát — megkémlelte az eget. Azonnal nyugtázta, hogy nincs igazság, azaz hogy mégis van, mert a fellegek megvadult bikák és Bene Tónik alakjában vonultak tova a főváros — irodalmi centrumunk — felé. — Istenem — fohászkodott —, add, hogy Bene Tónit lőjék le tévedésből!
