Irodalmi Szemle, 1983

1983/4 - Fülöp Imre: A jóindulatú daganat (szatirikus elbeszélés)

A JÓINDULATÚI DAGANAT

A háta mögött mindenki csúfnevén emlegette a csavar- és alátétgyár igazgatóját. Ha nem állt fenn a veszély, hogy visszamondják neki. Persze, bármennyire is óvatosak az emberek, mindig akadhat valaki, aki továbbadja, amit nem szabad. Most is ez történt. Igen, értesült róla: Rosszindulatú Daganatnak nevezik. Azt nem tudta, hogy előbb csak az utónevét kapta, s az előneve utólag ragadt rá. Pedig logikus volt a sorrend, hiszen a Daganat név szinte azonnal megszületett, amint meglátták. A Rosszindulatú előnév csak hónapok elteltével, amikor már igazgatói mivoltában is megmutatkozott.

Értesülésekor mindkét neve meglepte, jól lehet Dagadtnak, Dundinak, Kövérnek már régebben is csúfolták. Csak hát akkor nem volt igazgató. Megpróbálta kinyomozni, ki volt a név kiagyalója. Titkárnőjét bízta meg a feladattal.

— Senki sem emlékszik rá — vallotta be néhány nap múlva a szőke titkárnő.

— Semmire sem emlékeznek? — csóválta meg fejét az igazgató, miközben tarkója csaknem a vállát súrolta, mivel a nyaka olyan rövid volt, mint egy csavaralátét.

Irénke igyekezett más témára térni:

— Hogy ízlett a madártej? — csicseregte.

Az igazgató azonban mintha nem is hallotta volna kérdését. Sőt, ő is kérdezett:

— Maga mit szól mindehhez?

Erre bizony nem számított a titkárnő.

— Nos, mit? — sürgette a választ a főnöke.

— Nem tudom.

— Mit nem tud?

— Nem tudok hozzászólni. — 'Érezte, hogy az igazgató valami egészen mást várt. Ezért még hozzátette: — Ehhez nincs is mit hozzászólni.

Az igazgató felkapta a fejét:

— Vagyis természetesnek találja?

— Nem, dehogy! — tiltakozott Irénke.

— Vallja be, tetszik magának! És mi tetszik jobban? A Rosszindulatú vagy a Daganat? — ejtette ki saját csúfnevét az igazgató.

— Egyik sem — pirult el a titkárnő. — Ilyet kitatlálni! Még hogy Rosszindulatú!

— Tehát a ÍDaganat megfelel — nézett a szemébe az igazgató.

— Dehogyis felel meg! A Daganat sem felel meg — dadogta Irénke, s cérna- hangja és szalmaszál termete valahogy még jobban kiemelte a szó jelentését.

Legalábbis az igazgató így érezte. Igen, mintha most döbbenne rá, hogy a tény az tény.

Fülöp Imre