Irodalmi Szemle, 1983

1983/4 - Jaroslav Hašek: Egy hét a szesztestvérek között

öltött. Odalépett a szerencsétlenhez, s nyájasan megszólította: — Te tökfej, neked nem ízlik a főztöm? Akkor hát minek toltad ide a képed? — Ezzel nyakon csípte és kihajin- totta az utcára. Büszkén mondogatta, hogy még nem született meg az az emberfia, aki ne rettegne tőle, s ha vendégei közül valamelyiknek kedve szottyanna a vita hevében kárt tenni az ő berendezésében, egyszerűen lecipelné az elvetemült garázdálkodőt a pincébe és ott felakasztaná.

Amikor tehát a Véres Tonda mulatója elé vontattuk a targoncát, rajta Píseckývel, barátunkat ott hagytuk heverni a targoncán, hadd jőzanodjék ki, mi pedig betolattunk. Písecký ezalatt szörnyű ricsajba kezdett. Egyre azt őbégatta odakint, a targoncán, a kocsma bejárata előtt, hogy sohasem hagy el bennünket, hanem utóbb aztán lassan elhalt a rikoltozása, és amikor a Riedlék Honzája úgy egy fél óra múlva, pohárral a kezében kiment, hogy megitassa, fejveszetten rohant vissza, és ezt üvöltötte: — Valaki ellopta Píseckýt!

Amint utóbb megállapítottuk, a kis tréfát két úriember követte el, akik rózsás hangulatban lépkedtek Vynohrady felől a Pankrác felé. Egészen a Krčí és Braník között húzódó országútig fuvarozták, és ott lekanyarodtak vele a szántóföldre. Písecký a jelek szerint útközben elalhatott ijedtében, s reggelre lovas rendőrök találtak rá, akiknek faggatására, miután lassan-lassan derengeni kezdtek benne a dolgok, azt állította, hogy egyedül fuvarozta oda magát a szántóföldre. A rendőrök fölöttébb gyanúsnak találták az ügyet, s ezért el sem oldozták, hanem azonmód, a targoncához kötözve vitették be Prágába, a rendőrfőnökségre, ám annyi előzékenységet mindenesetre tanúsítottak iránta, hogy miközben végigcipelték Prágán, a fejét beburkolták a Nemzeti Politika aznapi számába, hogy a nép ne bámulhasson a képébe. íme, a törvény szigorú pártatlansága! A rendőr-főkapitányságon aztán eloldozták, s amikor kitartott amellett, hogy ez az egész csak ártatlan tréfa volt, meg hogy fogadásról volt szó, ezt mondták neki:

— Rendben van, az ügyet kivizsgáljuk, egyelőre azonban ennek a két rendőrnek a kíséretében és a targoncával egyetemben el kell menniük Bláha úrhoz, hogy fény derüljön rá, valóban az ő tulajdonát képezi-e a szóban forgó szállítóeszköz.

Ezek után a prágai Vencel tér járókelői a következő épületes látványosságban részesülhettek: a Vencel téren két rendőr lépkedett végig, közrefogva egy urat, aki mélyen a homlokába húzva a köcsögkalapját, látható erőlködéssal vontatott maga után egy kézi targoncát. Csakhogy a dolgok tovább bonyolódtak, mert ezalatt már mi is Písecký felkutatására indultunk, az a két pankráci úriember pedig, aki Píseckýt ellopta, voltaképpen két nagyon tiszteletre méltó pankráci polgár volt — az egyikük tanító '—, s reggelre ébredve, derengeni kezdett az agyukban, mit is követtek el. Ettől aztán a legrémesebb látomásaik keletkeztek szerencsétlen áldozatuk sorsát illetően, mert hát aznap éjszaka gyönge fagyok voltak. Ezért aztán ők is keresni kezdték Píseckýt, noha a pankráci őrszobáról előzőleg azzal küldték haza a tanító urat, hogy nyugodjék meg, ez csak amolyan múló roham, mert hát sehogyan sem tudták elképzelni, hogy egy ilyen komoly úriember olyan képtelenségeket fecsegjen, miszerint ellopott egy targoncát, a rákötözött úrral egyetemben. — Reggel aztán mind a két szerencsétlennel ott találkoztunk a Krčí mellett, ahova Pluto, Písecký skót juhászkutyája vezetett el bennünket, lévén, hogy mialatt gazdája az éjszaka odakint hevert a targoncán, a kocsma előtt, Pluto körünkben üldögélt és sört lefetyelt egy leveses tányérból.

A SZESZTESTVÉREK TOVÁBB ÜNNEPLIK HAGYOMÁNYOS HETÜKET

Amikor tehát rábukkantunk ama két megtört úrra, akik ellopták a mi szeretett Pí- seckýnket, válogatott fenyegetésekkel kényszerítettük őket, vezessenek el arra a helyre, ahova éjszaka elhurcolták szerencsétlen barátunkat. Megjegyezni kívánom, hogy attól a perctől kezdve, amikor Písecký kutyája ura nyomára vezetett bennünket, a törvény szabta kereteken belül mérsékelten haladó pártunk programjába haladéktalanul beiktattuk a következő cikkelyt: ,,A kormány gondoskodjék róla, hogy az állatok általában, de mindenekelőtt a kutyák kellő elégtételben részesüljenek. Töröljék el az ebtartási illetékeket, és a sintéreket helyezzék az országgyűlési képviselők közvetlen felügyelete alá”.

Mindezt csak azért tartottam fontosnak leszögezni, hogy rámutassak, pártunk programja nem holmi elméleti aranyigazságok amolyan véletlen hordalékaként jött létre, hanem a közélet állandó és nagyon fontos megfigyelésének alapján kristályosodott ki.