Irodalmi Szemle, 1983

1983/4 - Jaroslav Hašek: Dekameron (IX.)

amelyet még Szimbirszkben kidolgoztak tovariš Jerohimov távirata alapján, miszerint szabadon engedtem Makarov ezredest, s még a lovamat is neki ajándékoztam, hogy eljuthasson az ellenséghez.

Javasolja, hogy vessünk véget a tárgyalásnak, büntetésként pedig golyó általi halált követel, amely tizenkét órán belül végrehajtandó.

Megkérdeztem tovariš Szorokintól, melyikük is tulajdonképpen az elnök, a tárgyalás vezetője, s azt a választ kaptam, hogy minden a legtökéletesebb rendben van, Agapov ugyanis a vád képviselője.

Erre azt kértem, hogy hívják be tovariš Jerohimovot, elvégre táviratot első haragjában is küldhet az ember. Hallgassák ki hát személyesen is, tanúként.

Agapov kijelentette, hogy ez nagyon helyes, mert ha Jerohimov táviratot küldött, alighanem többet is tud a dologról.

Megegyeztünk, hogy Jerohimovot azonnal beidézik tanúskodni az ügyemben.

Jerohimovért küldtem ...

Álmosan és morcosán érkezett. Mikor Agapov közölte vele, hogy amit maga előtt lát, az a keleti front forradalmi bírósága, s azért küldték ide, hogy a helyszínen vizsgálja ki és Ítélje meg tovariš Gasek esetét, Jerohimov arca a felülmúlhatatlan bárgyú- ság kifejezését öltötte magára.

Rám nézett, és mindmáig pszichológiai rejtély, mi játszódhatott le a lelkében.

Tekintete a forradalmi bíróság egyik tagjáról a másikra siklott, majd rajtam állapodott meg.

Cigarettát adtam neki, és azt mondtam: „Gyújtson rá, tovariš Jerohimov, ez ugyanaz a jó dohány, amit akkor együtt szívtunk.”

Jerohimov még egy hülye és reménytelen pillantást vetett a társaságra, s kijelentette: „Azt a táviratot, galambocskáim, részegen küldtem.”

És tovariš Szorokin felállt és előadást tartott az alkoholizmus zöld kígyójáról.

Aztán Kalibanova beszélt ugyanebben az értelemben, végül Agapov állt fel és haragosan azt követelte, hogy „iszákosságért” szigorúan büntessék meg Jerohimovot, mivel e gaztettet a tveri forradalmi ezred parancsnokaként követte el.

Agapov megszépült a lelkesedéstől, és golyó általi halált javasolt büntetésül.

Felálltam és kijelentettem, hogy sehol sem található egyetlen élő lélek, aki rálőne Jerohimovra, mert ez lázadást idézne elő a hadseregben.

Kalibanova húsz esztendei kényszermunkát javasolt.

Szorokin lefokozást.

A javaslatok és ellenjavaslatok fölött egészen reggelig vitáztunk, s az lett a vége, hogy Jerohimov szigorú megrovást kapott és figyelmeztették, hogy ha ez még egyszer előfordul, a lehető legszigorúbb büntetéssel számolhat.

Jerohimov az egész tárgyalást végigaludta.

A keleti front forradalmi bírósága reggel eltávozott; mikor Agapov búcsút vett tőlem, a maga ironikus módján még egyszer azt mondta: „Kutyából nem lesz szalonna. Szmotri, brat, le a fejjel!” Mindannyiukkal kezet fogtam...