Irodalmi Szemle, 1983

1983/1 - Zalabai Zsigmond: Próbák népe II.

részét. Az „egyik” Pásztó a Lévaiakat, a „másik” pedig az Országh családot szolgálta tehát kilenceddel, robottal. Mivel a bírót a földesúrnak kellett kineveznie, középkori jogszokás szerint ez időben két bírója is lehetett a falunak, melynek lakosai közül 1459-ből egynéhányat név szerint ismerünk /Johannes Albus, Synkra Drabanth, Katherina c. Mathie Fabri, Ursula c. Thomae Maka, Katherina c. Home Pany, Franciscus SaakJ.

A két urat szolgálásnál is érdekesebb azonban a házasságkötés létrejötte. Kifundálták ezt jó előre, az apák! 1442-ben (tizenhét évvel a házasságkötés előtt) „fogadott atyafiaknak” ismerték el egymást, s ünnepélyesen kijelentették: ha bármelyikük is utód nélkül halna el, birtoka az életben maradt félre száll. Jóval később, hogy e „fogadott” atyafiság valódivá váljék, lehetővé téve két hatalmas családi vagyon egybeolvadását, úgy vélték, nem ártana gondoskodni utódaik házasságáról sem. Mert vagyon Országh nádor úrnak egy leánya, Borbála. S Lévai Cseh Lászlónak is fia: János. Menyasszony hát lesz, vőlegény is lesz, majd csak akad pap is összeadni őket — ha majd felnőtt korba nőnek. Mert az apák egyezségkötésekor mindkettő gyermek még. Ennek ellenére Országh Mihály a budai káptalan előtt önnepélyesen kijelenti, hogy Borbála leányát Lévai Cseh Jánoshoz adja; majdani nászúra pedig arról nyilatkozik, hogy kész Borbálát fia, János feleségéül fogadni. E házassági szándék komolyságát azzal is aláhúzták, hogy egymás között „birtokosztályt” tettek: megfelezték Léva várát s a hozzá tartozó falvakat. Miután pedig a jó előre megtervezett lakodalomra sor került, Lévai Cseh László Szokolya és Vámosmikola egészét, illetőleg Lontó, Szakállos, Orsány, Perőcsény, Zalaba és Ipolypásztó fele részét is átadta — zálog címén — Országh nádor úrnak, létrehozva a már említett kétféle szolgálás állapotát. Az Országh család itteni birtokjogát az is tanúsítja, hogy egy 1461-es oklevél szerint tizenegy falu (köztük Pásztó] terménytizedét Mihály nádor, a zálogbirtokos váltotta meg, ötven forintokért, az esztergomi káptalantól.

14t>3-ban azonban már újra a Lévai Csehek Pásztó teljes jogú birtokosai. Egy Ipolyságon kiadott oklevél szerint Országh nádor Pásztó fele részéről hajlandó lemondani, cserében Sáró birtok pontos fele részéért. A cserébe nász ura kérésére ment bele: Lévai Cseh László ugyanis a feleségét Ipolypásztón szándékozott letelepíteni. Am ha a nagyságos úrasszony hajlandó itt lakni, nem holmi vályogviskóban húzódik meg ám! Hanem hol? Hadd adózzam csodálattal a népi emlékezet előtt: az idősebbek révén mindmáig őriz bizonyos kastélyt, amely a történelmi falumagban állt, s részint az Ipolyra, részint pedig a mára nyoma sincs, betemetett Kastély-tőra nézett. Úgy mondják: maradék köveit az első világháború utáni időkben építették be a szőlőhegy alatti pincékbe. Egy hajdani impozánsabb épületre valló fal maradványai ma is láthatóak még. A vágott kőből rakott, egynéhány pontján a háromméteres magasságot is elérő kőfal bizonyos szakaszát valószínűleg egy későbbi házfalba építették be; másik szakasza pedig telkek udvarait választja el, függőleges fal formájában, a sokkalta alacsonyabban fekvő, Ipoly-partra lefutó kertektől. Nem hiszem, hogy egy jobbágynak lett volna anyagi ereje ennyi vágott kő földbe építésére. A falmaradvánnyal szomszédos udvarok különben is természetes módon, lankásan hajolnak át az alattuk levő kertekbe. Csaknem bizonyos tehát, hogy e ma is látható kőfal a kastély emlékét őrzi. Lévén az oklevelek papírja erősebb, mint a hajdani (valószínűleg a török korban elpusztult épület), bizonyos, hogy Ipolypásztón a XV. század derekán állott már valami rangosabb kőépület. Itt pihenhetett s szállhatott meg, Pozsonyból vonulván kíséretével Buda felé, a nagy törökverő, a legendás Hunyadi János is, aki 1452. március 30-án Pásztóról keltezett s küldött Brassóba egy levelet. 1459-ben Lévai Cseh László, mint egy oklevél írja, zálogügyben a pásztói „nemesi kúriában” tett nyilatkozatot a sági konvent küldötte előtt. Lehetett ez a kúria akár az egykori, XI. századi királyi udvarház utóda is. Említi az épületet az 1459-es oklevél is, amely arról számol be, hogy Pásztó fele részét — „az ottani nemesi kúria kivételével” — Országh Mihály nádor kapja meg zálog címén.

Mivel a szerződés a kőházra vonatkozó megállapodást hangsúlyozottan említi, föltételezhetjük, hogy a Lévai Csehek ragaszkodtak a kastélyos faluhoz. Egy évvel azután, hogy Sáró birtokuk feléért visszaváltották Pásztó felét Országh Mihálytól, Lévai Cseh László ugyan ismét zálogba adja a falut, ez azonban nem azt jelenti, hogy szabadulni akart volna tőle. Ellenkezőleg: az érdekes oklevél éppen a Pásztó iránti ragaszkodását fejezi ki. Az esztergomi káptalan által 1464-ben kiadott okiratból megtudjuk, hogy Lévai Cseh László „égető” pénzzavarba került. Bizonyos birtokait, melyeket korábban