Irodalmi Szemle, 1983
1983/1 - Zalabai Zsigmond: Próbák népe II.
másoknak zálogolt el, ki kell váltania. A jobbágyoktól behajtandó rovásadó (egy arany forint minden porta után) az évben — nem tudni, mi okból — elmaradt. A hiányzó, a török elleni balkáni hadjárat előkészítésére fordítandó összeg pótlására neki, Bars megye főurának kell letennie az udvar által elvárt summát. Pénzt előteremteni viszont csak úgy tud, ha bizonyos birtokait elzálogosítja. Perőcsény mellett Ipolypásztót is zálogba bocsátja hát Turoni Mihály nógrádi főesperesnek, esztergomi és pécsi kanonoknak. Falumat százötven magyar aranyforintokért 1464. július 19-én engedte át Túromnak, méghozzá „az Űr körülmetélésének legközelebbi ünnepéig", vagyis a következő újév napjáig. (Ez a tény a korabeli Ipolypásztó gazdasági erejére vet fényt: fél év alatt a birtok százötven aranyforintnyit jövedelmezett). Ha a megadott határidőig Lévai Cseh László a zálogösszeget nem tudná visszafizetni, Pásztó átkerül a főesperes örökös tulajdonába. Am László ezt alighanem kizárta a lehetőségek közül, mert „finoman” íigyelmezteti Turoni Mihályt: ha a birtokot újabb zálogba vetné, s emiatt újévkor netán nem tudná visszaadni, köteles vele párbajra kelni, s a viadal eredménye dönt a felek hirtokjogáról. A főesperes és kanonok Turoni kevésbé lehetett jártas a kardforgatás tudományában, mint Lévai Cseh László. Komolyan vehette a párbajos figyelmeztetést, mert Ipolypásztó időben visszakerült a Lévaiak kezére ... A zálogosítás mint pénzszerzési lehetőség igen gyakori jelensége volt a kornak. A vám- és vásároshelyes, kastélyos Pásztó e korszakban többször is cserélt még gazdát. 1469-ben Országh Mihály bocsátja vissza Pásztót Lévai Cseh Lászlónak; amiből az következik, hogy előtte egy ideig zálogjogon ő bírta azt. 1477-ben a Lévai Cseh fiú, János zálogosítja el a birtokot, megint csak Országh nádornak. Egy következő évből származó, Báthori István országbíró bizonylatát tartalmazó oklevél szerint Országh Mihály újabb kétezer forintot adott kölcsön Lévai Cseh Jánosnak, aki ennek fejében zálogbirtokul adta neki Lontót, Szakállost, Mikolát, Orsányt, Perőcsént, Jenőt, Szokolyát, Zalabát és Pásztót. 1481-ben a lévai vár e dél-honti uradalma ezerkilencszáz arany- iorintért ismét zálogbirtokként marad az Országh család kezén. A zálogosítás folyamatának végül is az vet véget, hogy Lévai Cseh (aki Vajdaji :néven is emlegeti magát) visszaváltja a felsorolt falvakat. Nem egykönnyen. Úgy látszik, az Országh családnak is szívéhez nőhetett a táj, s még inkább a birtoktest jövedelmezősége. Egy 1490-es oklevél szerint nem sok hajlandóságot mutattak Pásztó visszaszolgáltatására. Báthori István országbíró tudatja a garamszentbenedeki konventtal, hogy Lévai Cseh János az ezerkilencszáz forintnyi zálogkölcsön nagyobbik részét már vissza- iizette Országhéknak, s előteremtve tartozása hátrálékát, ötszázötven aranyforintért most szándékában áll Szokolyát és Pásztót is visszaváltani. Ezt az összeget azonban Országh Mihály fia, László, nem hajlandó tőle elfogadni (a birtokokat, úgy látszik, kifizetődőbbnek tartja). Az országbíró utasította a garamszentbenedeki konventet, tegyen xendet az ügyben. A konvent ki is küldte hivatalnokait Országh Lászlóhoz, aki a fölkínált összeget (tartván a királyi bíróság elé idézéstől) végül is elfogadta, és Pásztót -visszaadta Lévai Cseh Jánosnak. Mindez 1490-ben történt. Az évben, amikor váratlanul — mindössze harminckét évnyi uralkodás után — meghalt Mátyás, a legendás hírű király. Birtokfoglalások, főúri villongások, jobbágyüldözések — melyekre a Mátyás előtti évtizedek falumban és környékén is szolgáltattak példát — uralma alatt nem háborgatták Dél-Hontot. Megszabadult a vidék Jiskra sarcoló seregeitől is: jelentős erdélyi birtokadományok fejében Mátyás király a maga szolgálatába állította a Börzsöny-vidéket háborgató zsoldos vezért. A Mátyás-korszak rendje jótékonyan hatott Ipolypásztóra. Korábban szerzett jogaival ívámhely: 1412; vásárhely: 1419) a század második felében is él. 1473-ban Mátyás megerősíti Pásztó vámjogát. A település a XV. század második felében nagy virágzásnak Indult, többek között kedvező fekvésének köszönhetően. Hont megye legnyugatibb sávja Mohács előtt a báti járáshoz tartozott. A Börzsöny-vidék, illetőleg Bát között csak ászak-déli irányban valósulhatott meg az áruszállítás s a forgalom. Ebbe az irányba terelte a gazdasági életet az is, hogy a lévai várnak jelentős birtoktartozékai feküdtek Hont déli csücskében. Pásztó mint Ipolyon inneni település, összekötő kapocs volt M vízen túli tartozékbirtokok és Léva között; földrajzi fekvésénél fogva kitűnő helye az átmenő forgalomnak. Selmecbánya és a Duna között, mint említettem már, az & fontos útvonal biztosította a kapcsolatot, amely Pásztón is keresztülhaladt. Az Jpoly—Garam közének legdélibb részéből falumon át lehetett megközelíteni a fontos
