Irodalmi Szemle, 1983
1983/3 - FIGYELŐ - B. Kovács István: Néprajzi tanulmányok
mindenkorra ez az új földi sors lesz az osztályrészük.” Günter Grass — bár nem a latin-amerikai valóságból indul ki —, ugyanerről beszél, csak egy kicsit másképpen. Szintén arra szólít fel bennünket, hogy szabadítsuk meg egymást a félelemtől: „Sajnos, a jelenlegi valóság kétségessé teszi, sőt időnként szinte kizárja az emberiség jövőjét. Napról napra egyre nagyobb méreteket ölt körülöttünk a nyomor, az éhség, a levegőszennyeződés, a vizek mérgezett- sége — növekszenek a fegyverkészletek, amelyek mintha maguktól szaporodnának, s képesek mindannyiunkat megsemmisíteni, nem is egyszer, de többszörösen. (...) Az ember ember által való megsemmisítése immár kezdetét vette.” A rettenet szavát veszi az embernek — márad a néma döbbenet. Az író azonban nem hallgathat, az írónak beszélnie kell: felelnie azokra a kérdésekre, amelyeket már régen meg kellett volna válaszolnunk, de talán még mindig nem késő ... Ma még nem késő. Varga Erzsébet Néprajzi tanulmányok A fenti címen jelent meg az a csaknem ezer oldalas tanulmánykötet, amely a 60 éves Dankó Imrét köszönti. A jubiláns eddigi pályafutásának rövid számvetését Balassa Iván tollából olvashatjuk a kötet bevezető írásában. Dankó Imre elsősorban mint néprajzos muzeológus ismert. Több mint 3 évtizedes pályája során Magyarország sok múzeumában megfordult. Dolgozott Túrkevén, Sárospatakon, Baján, Gyulán, Pécsett és legutóbb Debrecenben. Munkája eredményeit gyűjtések, kiállítások, tudományos közlések sokasága jelzi. Különösen fontos szerepe volt egy-egy állomáshelyén a helytörténeti kutatások megszervezésében és fellendítésében. Nagy arányú és jelentős közművelődési tevékenysége mellett kiterjedt publikációs munkát fejt ki. Ki- sebb-nagyobb munkáinak, tanulmányainak, közléseinek, könyvismertetéseinek száma a 700-at is meghaladja. Gyűjteményes kötete „Opuscula etnografica” címen jelent meg 1977-ben. Néprajzi munkásságában különösen az árucsere vizsgálata terén ért el rendkívül fontos eredményeket. Számos tanulmánya ismert a paraszti életmód változása, valamint a hajdúság története és néprajza témaköréből. Ismertek azonban művelődéstörténeti dolgozatai is. Dankó Imre hozzánk fűződő kapcsolatai kettős gyökerűek. Édesapja a gömöri Han- váról származott. Fontosabb azonban számunkra az a munkája, amelyet haladó hagyományaink ápolása terén végzett. Az ő megértő támogtása mellett rendezték meg a debreceni Déri Múzeumban a Sarló emlékkiállítást 1978-ban. A múzeum azóta Is rendszeresen gyűjti a Sarlóra vonatkozó anyagot. Nem lehet említés nélkül hagyni azokat a baráti kapcsolatokat, amelyek hazai múzeumi intézményekhez és az ott dolgozó néprajzos és más szakemberekhez fűzik. Támogatását és segítőkészségét nem egy ízben tapasztalhattuk. A most megjelent kötet méltóképpen fejezi ki az egész magyar néprajztudomány megbecsülését a jubiláns személye és munkássága iránt: több mint 70 írás olvasható benne. Ezek témájukban, jellegükben nagyon változatos képet nyújtanak. Részletes bemutatásukra ezen a helyen nincs mód. Mindössze néhány szlovákiai vonatkozású dolgozatra szeretném felhívni a figyelmet. Paládi-Kovács Attila Piac és vándorárusítás a Losonc vidéki magyar kertészfalvak életében címmel közöl tanulmányt. Ebben, főleg terbelédi adatokra támaszkodva, részletesen bemutatja Terbeléd, Ka- londa, Rapp és néhány szomszédos falu parasztkertészetét. Ez utóbbi kialakulása a múlt század 70-es, 80-as éveire tehető. Kialakulásában a meglevő igények mellett az ideérkező bolgárkertészeknek és az egyes földesúri birtokokon folyó kertészkedésnek is szerepe lehetett. Minden falunak megvolt a maga specialitása- Pl. Terbeléden főleg hagymát, Kalondán káposztát, Rappon paradicsomot termesztet
