Irodalmi Szemle, 1983

1983/3 - KRITIKA - Mészáros László: Valóság és költészet

Ars poétikájának lényegét így verseli meg a költő: „Fönntartani magam / elég egy apró / szalmaszál / Elég a szalmaszál / szó maga // Ha nincs fénye / az éjnek / terem versemben / csillaga” /Vers és valóság]. A vers lényegének, funkciójának keresése és meghatározása több, más versben fellelhető. Például: „A vers és szerelem / nem tűri a lazuló kötéseket / S mindkettő szentségtelen” (Egy aszony-szeretőhöz). És nem hiányzik a jelentés a költői sorsról sem: „Sose a rímből, sose a versből / mindig a kínomból éltem, / s lettem versemben jelenés / mint hegedűs Dávid az égen” (Lettem jelenés).

Varga költészetében a művészeti háttért, az Inspirációk forrását az antik költészet, történelem, és mitológia jelenti. Nem egy verse szinte érthetetlen az eredeti vonatkozások ismerete nélkül. Jelentős mértékű Varga költészetében az irodalmi kötődések motívumcsoportja is. Varga rengeteg mottóval, ajánlással, idézettel dolgozik. Ugyanakkor szinte minden versét áthatja valamiféle játékosság, a nyelv teherbírásának és lényegének a próbálgatása.

Az elidegenedés motívumai többnyire nem konkrétumokban fogalmazódnak meg Varga verseiben, hanem leggyakrabban természeti aláfestésű képekben (Ősz 1977, A képek meglazulnak, Eredetének stb.J. Vagy játékos rímekben, példázatokban. Mint például a (Re)kapituláció című versben:

„Lehet, hogy csak képzelet, meglehet, hogy tévedek — s nem fémperec, ékszerek díszítik e két kezet.

Lehet, hogy csak álmodás, amit mondok: ráfogás; leljétek meg hát okát, mért látom a rossz sokát".

A Boszorkányszombat című rész, melyet talán „játékos fausztiádának” nevezhetnénk, külön elemzést igényelne. Bár jelen formájában is kész költői mű, hasznos lenne játékká való átdolgozása is (hiszen a színpadiasságot jelzi is a mű kerete és formája). Kiemelkedő részei a Boszorkányszombatnak a Trubamoll balladája, a Diákok kórusa, valamint a Pacsirta szónoklata a versmintaboltban. Rövid ízelítő az utóbbiból:

„Ügy írj, komám, mint aki komponál, rímeid játszd csak el a fekete zongorán, zenét ha komponálsz, csináld szobrász módra, húsverővel, pöröllyel zengesd a dobokat, hegedűvonóval beszéltesd szobrodat.

S ha kérdeznék e fura módi okát, eredetét, mondd: így látom meg mánk bonyolult helyzetét.

S a bonyolult téma bonyolult módszert kíván.

Ez a kor eszméje, s ez a mai divát. Vivát!”

4/7—4/9. (A Fönix-füzetek) Az elmúlt év talán legnagyobb irodalmi eseménye a Főnixfüzetek megjelenése, beindítása volt. A sorozatot komoly kiadói tettként, ígéretes szellemi vállalkozásként kell fogadnunk. Megszületése és alakuló jellege a romániai magyar Forrás-könyvsorozathoz hasonló elképzelésekről tanúskodik. A sorozat koncepciójának pontosítása után minden lehetőség adottnak tűnik ahhoz, hogy a Főnix-füzetek nemzedékek indulását biztosító fórummá, irodalomtörténeti jelentőségű jelenséggé váljanak.

A sorozat eddig három olyan fiatal költőt mutatott be, akiknek köteteiben, alakuló költészetében sok a közös vonás (az életkori különbségek ellenére). Az egyes szerzők elemzése előtt ezért először ezekre a közös mozzanatokra kellene rámutatni.

Bettes, Barak és Finta kötetében egyaránt viszonylag magas százalékban vannak jelen a poétikai koncepciókra utaló motívumok. Ugyanakkor ehhez magasfokú játékosság párosul, amit konkrétan a gúny, az irónia, az önirónia és a groteszk, az abszurd képvisel. Vagyis a fiatalok gyakran a verset is játéknak fogják fel, de ez a Játék végeredményben a vers funkcióinak, teherbírásának a tapogatása, próbálgatása. Egyszóval, a saját, egyéni hang keresése.