Irodalmi Szemle, 1983

1983/3 - KRITIKA - Mészáros László: Valóság és költészet

Felfigyeltető a fiatalok költészetében az elidegenedés témakörét jelző motívumok magas aránya is. Ez nem lehet véletlen. Ugyanakkor itt is figyelembe kell venni aSZ' életkori sajátosságokat. A fiatalok ugyanis nemcsak a saját hangjukat keresik, de a társadalomba Való beilleszkedés módjait is meg kell találniuk. S itt sok minden az emberközti kapcsolatokban nyilvánul még és a diszharmónia könnyen kiváltja az elidegenedés élményét és érzelmeit. A fiatalok ugyanólyan természetességgel érzik és közvetítik az elidegénedés jelenségeit, ahogy az idősebb költőknél az egyéni sors mérlegelése, az élet értelmén való töprengés kerül előtérbe.

Természetes továbbá az is, hogy a fiataloknál a társadalmi kölcsönhatások, állásfoglalások közül a megismerés, a lét-determináció motívumai válnak kiemelkedővé. A tá- gabb világi problémák közül pedig csak a háború motívuma villan fel ’érzékelhető, számottevő mértékben.

4/7. (Finta László: Pogány passió] Finta Lás?ló indulatos költő. Á költpi, játékosság mellett nála a legmarkánsabb az élet egyéb örömeinek, az élvezeteknek megéneklése. Ugyanakkor Finta gyakran a férfi-nő kapcsolatot használja fel az elidegenedés motívumának jelzésére is (Drágám, add kölcsön, Ott álltunk a bágyadt délutánban, A Nagy Bibe stb.J. Hevessége, szertelensége aztán sokszor a versben is megnyilvánul, megtörik egy-egy jő indítás, szétfolyik az ígéretesen induló vers. A Megindoktás például valóságos ars poeticaként indul, de hiányzik belőle az átgondolt befejezés, a poén; a költői hitvallás.

Sikerültebben villantja fel a költősorsot a Nekem-sosem-elégia című versben, melyben egyúttal a megismerés és az elidegenedés motívumai is felcsendülnek: (

„Kibocsátottad tiszteletre méltó magvadat, . " - sés most aluszol, polgár, ablakod vakon bízik az éjben, minthogy annak nincs titka előtted.

Itt kószálok

füttyentésnyire derékaljad alatt divatgúnyában, rongyos szívvel, utat keresve, merre velem jöhetnél.

Ahol állok, nekem hadiösvény, neked: járda.

Didergem a nekem-sosem-elégiát, leveszem az éj kőkalapját: alatta lapulnak dermedt bogaraid, az autók”.

Felfigyeltetők még Finta játékos, háborúellenes versei is (Jóslat, Nosztalgia, Vajon).

4/6. (Barak László: Sancho Panza szomorú] Barak kötetével kapcsolatban a számszerű elemzés első meglepő adata az, hogy a fiatal költő Cselényi mellett a legkevésbé szubjektív költői alkat. Ugyanakkor az egyéni érzelmek körében a fiatalok közül Barak kötetében a legmagasabb az élet értelme, a sors, a halál motívumainak a részaránya. Viszont az egész elemzett mintában Baraknál a legmagasabb az emberközti kapcsolatok motívumainak az aránya, ami mégis a szubjektív alkatú költők sorába emeli őt vissza. Ez adja egyúttal Barak sajátosságait is. Az elemzett költők közül senkinek sem okoz olyan problémát az emberekkel való együttélés, mint Baraknak. A hivatalokkal, szervezetekkel szembeni ellenszenv, illetve az ilyen kölcsönhatásokban gyökerező elidegenedés is Baraknál fordul elő gyakrabban. Általában véve az elidegenedés szférája nála az emberközti kapcsolatokban lelhető fel. Némelyik verse szinte pontosan illusztrálja a társadalomba való beilleszkedés azon problémáit, melyekre már korábban rámutattunk. S mindezt még hatványozza, hogy Barak nemcsak fiatalként, hanem költőként is inintegy kívülállónak érzi magát. Vagyis például a Tehát című verse költői alapállásáról is tudósít:

„— Naplopók, egymást vigasztalók, művészkék — mondják a téglanyelők, tág torkúak.