Irodalmi Szemle, 1983
1983/3 - KRITIKA - Mészáros László: Valóság és költészet
füst homály kávészag tomboló dzsessz föltétlen végtelen oszthatatlan téged hogy hívnak kérdezte a lánytól lényege nem foglalja magában”. A szakaszban könnyen fellelhetők a jelzett motívumok: a fiatal lány sorsa és a filozófiai idézet. A kompozíció legtöbb szakaszában azonban Cselényi egészen a szavak montázsolásáig megy el a motívumok összefonásában és váltakozásában, ami aztán nem egyszer teljesen elrejti a motívumot, máskor viszont a szövegbe szőtt, gyakran egyetlen szóval képviselt motívum felismerésén túl nem jelenik meg a költői többlet. A szómontázs nem versként funkcionál. Például: „hiszen átvészeltük mi már jó egynéhány történelem évszázadok szórja a szél fia inak hitét remény hiába tette házaink rabolva el predesztinált jogunkat annyit szenvedett se jelen se történelem”. A részletben felismerhető a megismerés, a lét, a nemzetiségi lét és a történelem motívuma, de más nincs benne. Ez így aztán valóban „se jelen, se történelem”. Mivel Cselényi kompozíciója egyrészt csupán szavakkal — tehát a nyíltan felismerhető motívumoknál kisebb egységekkel — manipulál, másrészt az egésznek is külön bonyolult kompozíciója van, elemzésünk eredménye nem lehet egészen pontos, illetve pontatlanabb, mint a többiek esetében. De még így is jól kimutatta, hogy Cselényi költészetében háttérbe szorult a költői én, a társadalmi állásfoglalások, és a művészeti és tudományos hatások motívumai dominálnak. A társadalmi állásfoglalások keretében pedig a megismerés, a létdetermináció, a szülőföld és a történelem problémái foglalkoztatják fokozott mértékben a költőt. Véleményünk szerint Cselényi kötetének igazi olvasói a különféle tudományágakban dolgozó szakemberek lesznek (irodalomtudósok, teoretikusok, kritikusok, szociológusok, pszichológusok és hasonlók). Mintha az egész kötet értekezés lenne a költészet lényegéről, formáiról, lehetőségeiről — és buktatóiról. Szavahihető értekezés, hiszen költő írta. Akinek a kísérletei mindenképpen tágítják a költészetről meglévő ismereteinket. S talán mindez kitérő volt csupán, felkészülés az igazi, nagy költői alkotásokra, az igazi mítoszokra, a Duna menti mitológia megteremtésére. 4/6. (Varga Imre: BoszorkányszombatI Az elemzett mintában Bábi Tibor mellett Varga Imre költészete a legbonyolultabb, a legtöbb motívumot mozgató. De míg Bábinál a bonyolultság a társadalom, a világ, a lét problémáival való küszködést jelenti, Varga Imre motívumrendszerét a játékos megismerés, a vers funkcióinak a kutatása, próbálgatása, a művészeti hatások, inspirációk, és az irodalmi kötődések alkotják. Mindamellett a legszámottevőbb mértékben kerülnek bele verseibe az elidegenedés motívumai is.
