Irodalmi Szemle, 1983
1983/3 - ÉLŐ MÚLT - Tóth László: Tanulmány a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar hivatásos színjátszásról (részletek)
magyar szerző neve is megtalálható a magyar tagozat műsorában. Elsőként a társulat Egri Viktor Örök láng című verses drámáját mutatta be nagy közönségsiker, ám meglehetősen ellentmondásos kritikai visszhang kíséretében.i09 A másik csehszlovákiai magyar név Monoszlóy Éváé, aki egy irodalmi est összeállítója és rendezője volt.110 Négy szerző — Alois Jirásek, Jozef Gregor Tajovský, Alekszej Arbuzov és Szergej Mi- halkov — szerepelt két színművel a magyar együttes műsorában. A klasszikus világ- irodalmat mindössze Moliére A képzelt beteg című vígjátéka képviselte. A kortárs világirodalmat — a szovjet szerzők munkáin kívül — semmi. Említettem már, hogy a magyar tagozat 1950. augusztus 1-vel alakult meg és szeptember 30-án már be is mutatkozott a közönségnek. Lelkes, ám szinte tapasztalatlan és kezdő színjátszóinknak tehát két hónapjuk, nyolchetes próbaidejük jutott arra, hogy az első bemutatójukra felkészüljenek. Igaz, ebben — az általános színházi gyakorlatot ismerve — talán nem is lenne semmi furcsaság, még akkor sem, ha tudjuk: egy éppen csak induló — inkább iskolapadokat és próbatermeket igénylő, mintsem színpadérett társulatról van szó. Csakhogy ez a dolgoknak csupán az egyik része. A valóságos helyzet megértéséhez és helyes értelmezéséhez tudni kell azt is, hogy a debütáló társulat a legelső bemutatkozását követő negyedik napon — október 4-én — újabb két (!) premiert tartott!!!111 Méghozzá nem is Pozsonyban, hanem az ország másik végében, Nagykaposon! Azt hiszem, nem is túlzunk olyan nagyon, ha ma már színház- történeti kuriózumot látunk egy alig két hónappal azelőtt alakult, s a szó minden jelentésében kezelő színtársulat nem egészen egy hét alatt sorra kerülő három bemutatójában! Ez még akkor is csúcsnak számít, ha a társulat nem minden színjátszója szerepelt mindhárom darabban. És még valamit: az előbb említett és általános gyakorlatnak nevezhető nyolchetes próbaidőből jónéhányuknak így jóval kevesebb idejük jutott egy-egy darab begyakorlására. A társulat tehát három színművel kezdhette meg első tájoló körútját a nagykaposi és királyhelmeci járásokban.112 Mi több, az első évad végéig még egy újabb — negyedik — premiere volt!113 Természetesen a magyar tagozat nem tartott — nem is tarthatott — minden évadban négy bemutatót. Hogy miért, arra is tüstént magyarázatot kapunk a következő sorokból. A Faluszínház magyar tagozatának nevezhető gyakorlata az évadonkénti két vagy három bemutató előadás volt. Ez a szám meglehetősen kevésnek tűnik, ha a mai színházi gyakorlatot akarnánk három évtizeddel előbbre visszavetíteni — meglehetősen helytelenül. Viszont akár soknak is vehető, ha a társulat tagjainak művészi érettségét, szakmai felkészültségét és az egyes előadások művészi színvonalát, vagy akár a társulat munkakörülményeit és munkarendjét vesszük alapul. A Faluszínház magyar tagozata életének kilenc esztendejéből egyelőre nyolcra vannak pontos adataink.114 1958. május 31-ig a magyar együttes 21 színművel 2142 előadást tartott 523 531 néző előtt. Ebből könnyen kiszámítható, hogy a magyar tagozat műsorára került színművek átlagosan 102 előadást értek meg, s mindegyik darabot több mint huszonötezer ember látta. Csupán feltételezés, hogy a magyar tagozat egy év múlva 2500 körüli előadás- és 550 600 körüli nézőszámmal zárta működésének kilenc esztendejét. Úgy gondolom, az összevetés érdekessége miatt talán megbocsátható lesz, ha most egymás mellé állítjuk a Faluszínház magyar tagozata és a Magyar Területi Színház megközelítőleg azonos időszakban végzett tevékenységének bizonyos mutatószámait:115 Bemutatók száma Előadások száma Előadások évi száma Nézőszám összesen Faluszínház magyar tagozata 1950. 9. 30.—1958. 5. 31. 21 2142 268 523 531 Magyar Területi Színház 1953. 1. 31.—1960. 12. 31. 48 1961 245 751 245
