Irodalmi Szemle, 1983

1983/1 - Zalabai Zsigmond: Próbák népe II.

sok kiskirály közötti harc utolsó fejezetéhez az Alsó-Ipoly mentének is van némi köze, Zách Felicián, aki látszólag királyi hűségre tért, a monda szerint Ipolydamásd várából ment Visegrádra, hogy merényletet kövessen el Károly Róbert ellen. Terve nem sikerült; ő maga esett áldozatul. Orv szándékáért családja, gyermekei — köztük a királyasszony udvarhölgye, az ártatlan, szép Zách Klára — lakoltak kegyetlen halálnak halálával. A történetet Arany János is feldolgozta. Balladában. Olyan műfajban, amely a legérzékenyebben vetíti elénk a kutyafejű tatároktól a „vad, úri tatárok”-ig Ívelő nyolc évtized villongásait és tragédiáit.

3. NYUGALMAS EMBERÖLTŐ (1321—1382). A tartományurak megfékezése után Róbert Károly királynak még jó két évtizedet adott a sors, hogy országában szilárd belső rendet alakítson ki. Üdvös munkáját fia, Nagy Lajos (1342—1382) folytatta és teljesítette ki. A két Anjou uralkodásának közel emberöltőnyi idejét a nyugalom korának tartják. Minden bizonnyal érvényesült e rend Pásztó esetében is. A kántortanitói lakás építésekor, a bronzkori emlékekkel s a XI. századi sírokkal párhuzamosan napvilágra került leletekből arra következtethetünk, hogy az 1300-as években a falu népessége nagyobb és jobb módú lehetett, mint a korábbi századokban. A sírokból többek között vassarkantyú, több patkó, saru, ezüstözött vörösrézdrót ékítményekből összeállított pártaszerű női fejdísz maradványa, egy almadinokból összeállított díszgomb, több különböző színű üveggyöngy s egy ezüstpénz került elő. E korból származhatott a középkori díszítőművészet jegyeivel ékesített jellegzetes formájú mellkereszt is, melyet az egyik udvar földje vetett ki magából, s amely — a sírokból származó leletanyaggal együtt — a második világháború alatt tűnt el az iskolai régiségtárból.

Roppant kárára a kíváncsi utókornak. Hiszen okleveles adatunk az Anjouk korából nem sok maradt. Egy 1358-as irat viszont érdekes esetet hagyott ránk. Hont és Nógrád megyék Balassagyarmaton tartott ülésén megjelent ekkor egy Komlós Miklós nevű jobbágy, aki felpanaszolta, hogy Mikola faluban élő Noak (Novák) mester hivatalnoka, bizonyos „Dragunya”, a Pásztora vezető szabad úton őt megtámadta, minden vagyonától megfosztotta, mi több: súlyosan megsebesítette, és egész Kissarlódig üldözte. Noak mester a megyegyűlés előtt azt vallotta, az erőszakos cselekedetre nem adott parancsot hivatalnokának. A főbenjáró bűnös, Dragunya viszont nem jelent meg a bírói szék előtt, s ezért őt Zselizi Vesszős György úr jobbágyával, Komlós Miklóssal szemben „elmarasztalták”. Magyarán: a garázda Dragunyának fizetnie kellett a bírói költséget, s ugyanakkor a várakozó fél, Komlós jobbágy kiadásait. Az eset emlékeztet a Csák Máté korabeli állapotokra: az a tény viszont, hogy maga Kont nádor foglalkozott az; üggyel, s abból Dragunya került ki vesztesként, arra vall, hogy az Anjouk alatti belső rend a jobbágy érdekvédelmére is kiterjedt már.

A korszak történészei azt mondják, hogy Károly Róbert és fia megteremtették a zavartalan munka lehetőségét, fellendítették a jobbágyi gazdálkodást. Agrártörténészek szerint ekkor terjedt el a szabályozott talajváltó művelés, a háromnyomásos gazdálkodás. A szántókat három nyomásba osztották: egyik éven őszi, másikon tavaszi gabonát vetettek beléjük, a harmadik évben pihentették őket. Az ugarolás Zolnay Béla szerint az 1300-as évekből mutatható ki először oklevelekben, éspedig éppen az Ipoly vidékén. Az okos szokás gátat vetett a föld kimerülésének, fokozta a termelékenységet. Amelyhez az is hozzájárult, hogy a szántást hat-nyolc ökörrel végezték már, mélyebben forgatva meg a földet, amely így három-négyszeres magtermést is hozott. A XIV. században a jobbágy már nemcsak önmagának termel; kereskedik is. Följegyzések szerint Esztergom piacán az 1330—1370-as években állat, gabona, kender, len, széna, bor talált vevőre. A korábbi századok kezdetleges naturális gazdálkodásával szemben egyre nagyobb tért hódít az árutermelő, piacozással is számoló gazdálkodás, a vásárok látogatása. Ilyen helyre igyekezett Komlós jobbágy is, amikor őt Dragunya megtámadta. Az oklevélben említett „szabad út” kifejezés ugyanis közvetve arra utal, hogy ez idő tájt Pásztón már vásárokat tartottak.

Piacozással a jobbágy pénzhez jutott. Kihasználták a gazdálkodás ily irányba fordultát az Anjouk is. Uralmuk alatt vezették be az állandó adózást, amely általános érvényénél fogva természetesen falum lakóit is érintette. Fizették tehát a kapuadót, melyet olyan jobbágyoktól hajtottak be, akiknek kapuján egy szénával vagy gabonával megrakott szekér ki-be járhatott. Ezeknek akkoriban körülbelül olyan jobbágytelkük volt, amely a beltelken kívül szántóból, rétből, legelőből állt, s nagysága húsz-huszonöt