Irodalmi Szemle, 1983

1983/3 - Zeman László: Egy fejezet a hazai humanizmus filológiai vizsgálatából

ianítja, hogy Martinuzzi szövetkezni látszik a törökkel, s hazaféltésének az olaszországi levelekben is minduntalan hangot ad. Visszatérte után Itáliából egyik levelében [1550. december 22.), amelyben szó esik Melanchtonnak esetleges Gyaluihoz jöveteléről is, közli, hogy a török kivonult Erdélyből, s hogy Izabella királynő és Fráter György megbékéltek, s Erdély talán Ferdinánd fennhatósága alá kerül; a következőben (1551. január 21.) arról ír egykori tanárának, miképpen pusztítják szülőföldjét mind a hazai, mind a török hadak. Gyalurólf?) küldött episztolájában (1551 októbere) pedig felvillantja a kor jellemző kettősségét, amikor tudatja Melanchtonnal, miszerint a török engedélyezi a vallásgyakorlást, sőt pártolja a protestánsokat, s a nép isten küldöttének véli, hogy az igaz hitet szabadon szolgálhassa, s a budai pasa felhívásának eleget téve a prédikátorok egy része visszatér a hódoltsági területre. Levelezőtársának, Johannes Cratonak, Ferdinánd orvosának úgyszintén siet hírül adni (1552. október 21.), hogy a török elvonult Eger alól. (A leveleket lásd — BAUCH, G.: Adalékok a reformatio és a tudományok történetéhez Magyarországon a XVI. században. Történelmi Tár, 1885, 527, 533—535).

Az episztolákból, amelyeknek tartalmát a dolgozat részletesen ismerteti, megtudhatjuk azt is, hogy Gyalui szüleit Gyaluról Lengyelországba szándékolta költöztetni, s ennek érdekében Krakkó prefektusával, Tarnoviusszal előbb levélben, utóbb személyesen is érintkezésbe lépett, átadva neki a hozzá írt ünneplő költeményt (1545), sőt ez ügyben két ízben Melanchton is megkeresi soraival Tarnoviust, az első levélben (1545. március) figyelmébe ajánlja a kiváló humanistát, s megemlíti — ő maga Gyaluit szüleivel együtt Németországba invitálta, a másikból (június) kitűnik: Gyalui felkereste volt Tarnoviust, s megpihenve nála, baráti fogadtatásra talált. A levelezésből így a személyiség szűrőjén, sorsán, értékítéletein és viszonyulásán .keresztül válnak láthatóvá a történelmi helyzet s a kor társadalmi és műveltségi viszonyai. „Bizalmas” információként a nevelés örök gondjairól, például Révay Mihály rakoncátlanságáról értesülhetünk, apjuknak írt levelében Gyalui a fiúk magatartásával kapcsolatban a rossz, csábító barátokra utal. De Lőrincet a későbbiekben egy helyütt legkedvesebb tanítványának mondja, s jeles poétikai gyakorlatait dicséri. Melanchtonnak küldött írásaiban a sárosi ifjaknak (Koberger Dániel, Mexner József), tanítványainak (Szécsi Balázs) és ismerőseinek (Cyrkei György) wittenbergi egyetemi felvétele érdekében szól. Hogy neves humanistánk a pénzbeli dolgokhoz is értett, arról nemcsak későbbi tisztsége alapján, hanem a Révay-Ievelezésből — főképpen az eperjesi rektori állás feltételeinek tisztázását egyengető részletekből — is meggyőződhetünk.

Mint eperjesi rektor filozófiát és retorikát is tanít; mint híres elődjéről emlékezik meg róla e poszton egyik versében Bocatius János7. Csakhamar azonban állami szolgálatba lép, 1554-ben a felsőmagyarországi javak és jövedelmek kezelésében Wernher ..koadjutora” lesz, s ugyanez év tavaszán Nádasdy Tamás pozsonyi nádorrá választásán van jelen, s az újdonsült palatínust az általa rendezett fogadáson dicsőítő ódával ünnepli. A költeményt még egy epigramma-sorozattal kiegészítve adta ki (Epigram- mata Sigismundi Tordae Geloi ad illustrem Thoman a Nadasd, Posonii per occasionem scripta, dum tenuit consultatio de eo in Palatinum deligendo. Eiusdem ode in laudem illustris Thomae a Nadasd electi et publics denunciati Palatini. Viennae Austriae Anno 1554 — [Gyalui Torda Zsigmond epigrammái a fényességes Nádasdy Tamáshoz, Pozsonyban az alkalommal írottak, hogy tartott az őt nádorrá választandó tanácskozás. Ugyanannak éneke a fényességes Nádasdy Tamásnak, választott és nyilvánosan kihirdetett nádornak dicsőségére]). A versek elé prózában írt ajánlást, ebben kifejti: Nádasdy először visszautasította a felajánlott méltóságot, de később meggyőzetett és megválasztatott. A visszautasítás mozzanatát foglalja ugyancsak újból össze az első vers öt disztichonja; a második poéma huszonkét disztichonba foglalt elmélkedés arról, miszerint a felajánlott tisztség vállalása honpolgári kötelesség, s Nádasdy, kit isten és haza egyaránt kíván, sem térhet ki ez elől. Pannónia állapota, igaz, csüggesztő, de a szerző él a történelmi példázattal: Görögországot is elárasztották Xerxesz hadai, Themisztoklésznek mégis sikerült Szaiamisznál legyőzni a perzsákat, s hasonlóképpen a kartágóiak hatalma alól Scipiónak felszabadítania hazáját. S ilyen értelemben mondhatjuk a hét disztichonból álló negyedik epigrammát jellegzetesen humanista örökségnek és prognózisnak. Abban ugyanis a szerző a békés jövendő, az aranykor eljövetelét jósolja az érdemesek vezetésével. S bár az adott kor hierarchiájának megfelelően