Irodalmi Szemle, 1983

1983/2 - ÉLŐ MÚLT - Tóth László: Tanulmány a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar hivatásos színjátszásról (részlet)

lyültebben, a rendszerteremtés és a teljesség nagyobb igényével kellene foglalkozni a korszak színikritikájával,24 színháztörténeti kutatásával és a szlovenszkói magyar színházi lapokkal25 is. Behatóbb vizsgálat tárgyává kellene tenni a színháznak a szlovenszkói magyar szellemi-művészeti életben betöltött szerepét, a szlovenszkói magyar színjátszás és drámairodalom viszonyát,26 a kezdeti szakasz színháztudati rendellenességeit, továbbá a két háború közti és a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar színházi élet, játékszíni kultúra egymással párhuzamba állítható jelenségeit, e jelenségek okait stb.

Ugyancsak a jövő feladata lesz, hogy megvizsgáljuk a Csehszlovákia feldarabolása után kialakult helyzetet is. A csehszlovákiai magyar irodalom- és művelődéstörténetírás mindmáig nem tudott mit kezdeni ezzel az időszakkal: írástudóink általában gondosan megkerülték, esetleg néhány elutasító szóval „elintézték” az 1938—1945 közti „hét szűk esztendőt”. Szlovákia területének egy részén, mint tudjuk, 1938 után fasiszta bábáilam alakult, délvidéki részeit pedig Magyarországhoz csatolták. A magam részéről, a történeti teljesség és hitelesség kedvéért kívánatosnak látnám kiegészíteni nemzetiségi emlékezetüni.ci ezeknek az esztendőknek az eseményeivel, történetével, irodalom- és művelődéstörténeti összefüggéseivel. Tárgyunknál maradva: a színház, a színjátszás vonatkozásában is. Tudvalévő, hogy a Magyarországhoz csatolt területeket újból a vidéki magyar színigazgatók kezdték járni társulataikkal,27 míg az ún. Szlovák Államban a hivatásos magyar színjátszás némaságra ítéltetett. Nem szlovák nemzetiségű színészek még csak el sem helyezkedhettek szlovák színházaknál.28 A szlovákiai magyar színházi élet úgyszólván teljesen a pozsonyi műkedvelő színjátszó együttesek tevékenységére korlátozódott.29 Mégis nagyon keveset tudunk erről a korszakról, úgyhogy megint csak a jövő feladata lesz alaposabban szemügyre venni — figyelmünket megosztva a Magyarországhoz csatolt és a Szlovákiában maradt vidékek között — e korszak színházi életét a tárgyalt területeken. Célszerű volna közelebbről megvizsgálni a Magyarországhoz csatolt helységeket fölkereső társulatok képességeit, repertoárját, a pozsonyi műkedvelő együttesek repertoárjait, valamint azt, hogy milyen művészi színvonalat, mekkora tömegmozgósító erőt képviseltek ezek a hivatásos és amatőr társulatok, voltak-e jellemző stílustörekvéseik, s ha nem, hát miért nem, milyenek voltak a háborús közönség színházi igényei és így tovább.

E kérdések tanulmányozását annál is inkább fontosnak tartanám, mivel végre tudatosítanunk kellene, hogy a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar színházi közönség olyan volt, amilyenné az első köztársaság idején és a háborús években „nevelődött”, hogy a felszabadulás után e közönség színházi igényei ott folytatódtak, ahová a szlovenszkói magyar társulatok, a magyarországi vidéki társulatok, valamint a műkedvelő együttesek előadásain nevelődve, „edződve” eljutottak. Vagyis — mivel nemcsak a színház formálja a közönségét, hanem a közönség is a színházát — ideje volna már a színházi közönséget és annak igényeit is történetileg kialakult képződményként értelmezni. Egy ilyen megközelítés ugyanis, hitem szerint a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar színjátszás és színházi néző kapcsolatának, egymásra hatásának árnyaltabb elemzését is lehetővé tenné.

Végezetül, ám korántsem utolsósorban, még egy dologról szólnom kell játékszíni hagyományaink kapcsán. A műkedvelő színjátszásról. Ön- és hagyományszemléletünkben ugyanis tapasztalataim szerint e téren is súlyos rendellenességek mutathatók ki, ön- és hagyományismeretünknek e téren is rengeteg fehér foltja van. Tudvalevő, hogy egy-egy népközösség — így egy nemzet vagy nemzetiség — játékszíni kultúrájának egészét a hivatásos és műkedvelő színjátszás együttesen adja. A mai értelemben vett magyar műkedvelő színjátszás párhuzamosan alakult ki a hivatásos színjátszással; az első hivatásos színielőadásokkal szinte egyidőben létrejöttek az első műkedvelő előadások is. Természetes tehát, ha a magyar nyelvű műkedvelő színjátszás kezdetei a mi tájainkon, a mai Szlovákia területére eső vidékeken is a magyar műkedvelő színjátszás kezdeteinek idejére tehetők, s mint ilyen, sokkal régebbi keletű képződmény, mint ahogy az a mi nemzetiségi tudatunkban, közösségi emlékezetünkben benne él.30 Tapasztalataim szerint sokszor nem tudatosítjuk eléggé, hogy a műkedvelő színjátszást illetően a CSEMADOK megalakulásával nem elkezdődött, hanem csupán — az előzőekhez képest más társadalmi-polltikai-történelmi keretek között — folytatódott egy régebbi folyamat.31 A szlovák műkedvelő színjátszás történetének és fejlődésének az