Irodalmi Szemle, 1983

1983/2 - Alabán Ferenc: Eszmeiség és életérzés Bábi Tibor költészetében

való anyagban” való feloldódás vágyának és „a dialektikus gondolat Józan és kemény szigorúságának” jegyében keletkezett és teljesedett ki.

SZÜLŐFÖLD ÉS HAZAFISÁG

„ízlelgetem az ősi s?.ó zamatját, / kimondom tízszer, százszor: hazám, hazám” — írja a költő második kötetének Sose volt című versében, s e két sor hangulata joggal asszociálja Fonod Zoltán Hűség és emberség c. elmélkedésének egyik gondolatát: „Akárhogy ízleljük is a szót, a szülőföld mindig többet jelentett számunkra csupasz fogalomnál vagy földrajzi hovatartozásnál. Mert a szülőföld, a szűkebb pátria nemcsak tájat jelent az ember számára, hanem emberi közösséget, szokást, hagyományt, magatartást, s nem utolsósorban a végtelenből kígyózó emberi cselekedetnek helytállást és erkölcsöt, megmaradást és fennmaradást tanúsító tettét és hitelét.” Aligha véletlen, hogy a csehszlovákiai magyar szellemiség életében oly meghatározó szerepe volt (és van) a szülőföldnek, az indulásnak, indításnak, hiszen szinte minden költőnk onnan hozta egyik alapvető élményét, inspiratív küzdelmének hitét, mely erőt ad a munka és harc folytatásához. Míg több költőnknél a szülőföld élménye (otthon és haza értelemben is!) csak a szülőfalu és -táj tartalmát jelentette realista vagy romantikus (sőt pszeudoromantikus) alapszínnel és szemlélettel, addig Bábinál a kezdetektől fogva a hazai táj, szülőföld szélesebb és általánosabb értelmű szociális és nemzetiségi töltésű determináns értelemmel bírt.

Bábinál az ötvenes évek elején az anyanyelven való megszólalhatás örömével kapcsolódik össze a haza fogalma, amelybe a múlt emlékeinek siralmai vegyültek. „Ö az egyetlen, akinél a témaindítás a tegnapi neuralgikus pont utórezgéséből fakad: a bur- zsoá nacionalizmus magyar-némításából.” — írta róla Fábry Zoltán a Harmadvirágzásban. A költő az „ős hazugságok” és a „szörnyű sebek” fölött sír, s felidézi a hontalanság nyomasztó emlékét: „Édes egy pátriám nekem sose volt, / hazudik a nyelv, nagyot hall a füled. / Szolgaság szégyen volt, ami adatott / s a szó legalján: piac, vámterület.” Látókörének szélesedése, tudatosodásának határozottsága folytán rájön a köpönyegforgatások valódi okára: „Az ólmosbot / ha nem volt elég hosszú, / elég vastag, / hogy elérjen, lezúzzon, / puskatussal / csendőr toldotta meg. De ha kemény, / szláv koponya reccsent, / vagy éjjel / kigyulladt / egy magyar búzaasztag, / uszítóink valahol csak összenevettek”.

A költő fel tudja oldani és helyes módszerrel meg tudja értetni az ilyen ál-ellentmondásokat — felszabadulás utáni irodalmunkban ő a legreálisabb s a társadalmi igazságokat leginkább meglátó lírikus. Világos ítéletet mond, s a problémák lényegét fejezi ki. Az Okultunk című vers idézett utolsó két sorában mindkét fél sérelmét érezve vonja le a tanulságot: „Uszítóink valahol összenevettek.” „Elkellett”-nek, megérdemeltnek érzi sorsukat, amiért „rongyosan is egymást irigyelve marták” és nem ismerték vagy csak kevesen ismerték fel az igazi ellenséget. Lehet-e, lehet-e című versében állapítja meg Bábi: „kevesen láttuk vagy meg se láttuk, / hogy dúl, prédái köztünk a burzsoá.”

Határozott osztályharcos szemlélete, internacionalista érzelme és magatartása, szakadatlan és kompromisszumokat nem tűrő igazságkeresése lebbenti le a fátylat a „vakság és viszály” rontásáról, világít rá a régi rendszer kizsákmányoló és elnyomó embertelenségére. így című költeményében vall erről: „kibújtunk volna bőrünkből is, / csak magyar és szlovák ne legyünk, / mert észrevettük: így is, úgy is / rúgnak rajtunk vagy ütnek rajtunk.” A hányattatások, kínlódások és viszályok hozta sorssal kellett fizetni a „minden rossznak legmélyben fakadt gyökeréig” látó felismerésért és Bábi felvilágosulva érez hálát a párt iránt, mely legyőzte a „prédáló burzsoát”, megszüntette az ellenségeskedést és visszaadta hazáját: „Magyar vagyok, magyar / kit két ország is megtagadott. / Köszönöm forrón a Pártnak, / mely visszaadta méltóságom, / — jogot és hazát adott...”. A Köszönöm forrón a Pártnak című költemény szerves folytatását találjuk az Eltörölték vers gondolatában és érzésében. Itt a változásokat a Klement Gottwald vezette kommunista párt 1948. február 25-i végleges győzelme jelenti, mely köztársaságunk társadalmi és politikai alapjának, továbbá a nemzetiségi politika jellegének átlakulását is megvalósította. A költő a „jégtörő és gyümölcshozó Február” jelentőségét a hazára-találás felemelő érzésével kapcsolja össze: „Ami gyalázat ért,