Irodalmi Szemle, 1983

1983/2 - Rácz Olivér: A Khan el Khalili özvegy vőlegénye (elbeszélés)

tott Nofretétére — mondta a megbízott, mert a hideg sör és a léghűtött, hűvös kávéház csöndje kezdett megnyugtatóan hatni a Khan el Khaliliban felborzolódott idegeire. — Ez mégis valóság... És a sörük jó — mondta elégedetten. Ez is valóság. Egyiptomi valóság.

— Igen — mondta a titkár, és vigyorogva a megbízott felé fordította a söröspalack címkés oldalát. — Csehszlovákiában forralták. Méghozzá tulajdon szülővárosomban: pilzeni. Egészségére. Igya csak nyugodtan. Jó sör. És sose törődjön maga az egyiptomi valósággal. Nézze — mondta váratlanul —, amikor négy éve ide helyeztek, én is beleszerettem Nofretéte arany ködfátyolába, ott, a Citadella felett. Sőt, magába a maga Nofretétéjébe is. Na, nem a belgáéba: a valódiba. A királynéba. Órákig gyönyörködtem a képmásaiban a múzeumban — még az állítólagos múmiájában is, aztán elhatároztam, hogy mindent kiderítek róla. És itt kezdődtek a nehézségek. Maales... Kiderült, hogy az átlag egyiptomiak alig ismerik, sőt, akik ismerik, azok is két pártra oszlanak. Az egyik párt szerint a neve nem is Nofretéte, hanem Nefretéte ...

— Maales — mormogta a megbízott, ős nagyot kortyintott a söréből..

— De sokkal tö'bbet egyik párt sem tud róla.

— Aztán fogtam egy doboz egyiptomi cigarettát; olyat, amelyen Nofretéte profilja a reklám. A dobozt a tenyeremre fektettem, és elindultam a belvárosba. Elhatároztam, hogy kereken száz arabot kifaggatok felőle... Kíváncsi az eredményre?

A zsebébe nyúlt, összehajtogatott papírlapot vett elő, kisimította, onnan olvasta: Kérdés: Ki ez a hölgy a képen?

Feleletek — hitelesen:

Negyvenketten egyszerűen azt válaszolták: Bent — vagyis, hogy egy lány; tizennyolcán — lényegében ugyanezt felelték, csak jóval illetlenebb szóval; egy válasz: az angol királyné;

egy válasz: Fatima. Pasz. Egyszerűen Fatima, és kész;

ketten azt felelték: huri;

tizenkilenc válasz: egy filmszínésznő;

egy tag, be kell vallanom, egyből ráhibázott: Cigarettareklám... De utóbb kisült, hogy az illető nem volt egyiptomi: marokkói mérnök volt; heten azt mondták: Szadat felesége; négyen arra esküdtek, hogy a lánya;

mindössze további öíen szavaztak Nofretétére; ebből egy szavazat Nefretéte néven ... Akik nem válaszoltak, hanem szavazat helyett egyszerűen elküldtek a —, tudja már hova, azokat nem lajstromoztam ... Iszik még sört?

— A történetet szeretném hallani. Hogyan lett a belgából özvegy vőlegény?

— Hát igen... Nem vidám történet. A belgánk — ő is sokat gyönyörködött Nofretéte arany ködfátyolában — addigra már teljesen bepörgött: úgy be volt csavarodva, mint valami őrült spanyol. Annak rendje és módja szerint megkérte a lány kezét. Elébb körülröhögték, de idővel a lány bátyja, a rézműves, rájött, hogy ez nem vicc: a belgának akkoriban még temérdek keményvalutája volt.. . Fogadtak néhány egyiptomi fontért egy dörzsölt arab stricit, ünnepélyesen bemutatták a belgának tudós mollahként, és elkezdték mohamedán hitre oktatni. Gondolták, mire a végére érnek — az oktatásnak és a belga pénzének —, majd csak lesz valami. Vagy nyakon csípik a hatóságok a rokonai piszkálgatására, és kitoloncolják, vagy maguk a rokonok loholnak el érte és haza cipelik, vagy magától megunja a dolgot, vagy elüti a hajókötél. Maales... Csakhogy a belga kitartó volt és makacs. Lélekben már kezdett a körülmetélés magasztos szertartására is felkészülni — a szerelemért mindent! —, de a rézművesék idáig azért mégsem merészkedtek. Talán attól tartottak, hogy vérmőrgezést kap, ha az ál-mollah kezelésbe veszi. Amikor szóba került a dolog, a „mollah” nagylelkűen legyintett, és azt mondta: Egyiptom modern ország; ettől eltekinthetnek ... Walad!... Pincér!... Iszik még sört?

A megbízott megigézetten ült, nem válaszolt.

— Nagyon helyes!... Még két sört, walad!... Hol tartottam? ... Igen: szóval mindent egybevetve, a belgának még szerencséje is volt. Történhetett volna rosszabbül is... Tehát: egy szép napon kitűzték az esküvő óráját, a „mollah” kiöltözködött, hóna alá csapta a Koránt, és a lakodalmas menet felkerekedett a belgő műtermébe — akkor már az is volt neki, s azt rendezték be esketési teremnek. Sátorral, virággal, imasző