Irodalmi Szemle, 1983
1983/10 - KRITIKA - Karol Tomiš: A próza forrásai
antológia kiadását helyeselhetjük, mert a Pramene ugyanolyan mérföldkövet jelent a magyarországi szlovák próza szempontjából, mint a Výhonky az egész ottani szlovák irodalom szempontjából. E próza színvonala a saját hagyományok hiányos volta és az irodalom alapvető kifejezőeszközének — az anyanyelvnek — az ismeretéért vívott kemény harcot is magába foglaló alkotó aktus bonyolult nyelvi-stilisztikai előfeltételei által adott. Az antológiában közzétett prózai írások nyelvi-stilisztikai vizsgálatakor nem egy lexikai, grammatikai, frazeológiai vagy szintaktikai hibára akadunk. Ügy tűnik, a szövegek appretáclója meghaladja a Tankönyvkiadó illetékes szerkesztőségének erejét. Ezért bizonyára hasznos lenne, ha felújítanák a nyelvi együttműködést valamelyik szlovák kiadóval. Nem elhanyagolandó ugyanis a tény, hogy a szóban forgó kiadványok elsőrendű címzettje a magyarországi szlovák olvasó, akinek ezek jelentik egyebek között az anyanyelvi fejlődés lehetőségét is. Az antológia sajtóhibákban is bővelkedik, ami valószínűleg azzal függ össze, hogy a szedők nem tudnak szlovákul. Egy másik probléma, amelyet a Pramene című antológia felvet, a prózai műfajok és zsánerek kiforrottságának a kérdése. Mint arra a bevezető szerzője, Sziklay László professzor is rámutat, „ezen a fejlődési fokon... hiányzik belőlük az egyes — stílusban és a mondatok modulálásában is sokban különböző — prózai műfajok tudatos koncepciója”. (6. 1.) Nem véletlenül említjük oly gyakran az egyes szerzőkkel kapcsolatban azt a tényt, hogy írásaik stílusa és kompozíciója, művészi megformálása nem eléggé tudatos. A művészi minőséghez nem az ösztönös és formailag amorf mesélésen, hanem az epikai anyagnak az egyes prózai műfajok tartalmi-kompozíciós törvényei szerint való tudatos megformálásán keresztül vezet az út. A magyarországi szlovák próza a saját, művészileg megformálandó specifikus tárgyát is keresi. Ábrázolásának legsajátosabb objektuma a szlovák nemzetiség képviselőinek történelmi tapasztalatai és jelenkori élete. Találunk ilyen motívumokat az antológiában is, ezek azonban a múltra vonatkoznak. Ez az érzékeny problémakör megköveteli, hogy azoknak a közös eszményeknek a szempontjából közelítsünk hozzá, amelyeknek megvalósítására szocialista nemzeteink törekszenek. A Pramene című antológia megjelentetése jelentős eseménye a magyarországi szlovák irodalomnak. Szerzői elé számos problémát és feladatot állít. Az irodalom iránti odaadásuk a biztosíték arra, hogy tudatos igyekezetükkel sikeresen, fokozatosan emelkedő művészi színvonalon teljesítik majd kultúrateremtő küldetésüket.
