Irodalmi Szemle, 1983

1983/10 - KRITIKA - Karol Tomiš: A próza forrásai

tnevek megmagyarosításának problémáját veti fel, a Maškrtný kocúr („Torkos kandúr”) (Című pedig hagyományos történet egy férfiről, aki szívesen néz a pohár fenekére. Marik megreked az egyszerű — epikailag fejletlen és megkomponálatlan — mesélés színvonalán.

Hrivnák (1936) három prózai műve szintén a komikus műfajba sorolható. A közelmúltban megjelent V prúde času („Az idő áramában”, 1981) című elbeszéléskötetének egyik zsánerkörét — a negatív emberi tulajdonságokat és a társadalmi fogyatékosságokat ostorozó szatirikus történeteit — idézik. Az előbbiekhez tartozik az Odplata („Visszavágás”), amelynek egyszerű meséje a következő szavakban foglalható össze: a bosszú édes. Az elbeszélés szerkezetileg kiegyensúlyozatlan. A szereplők közti feszültség motiválását a szerző fölöslegesen komplikálja, az expozíció túldimenzionált. A szándék tisztázatlansága miatt a Hanba ostáva v rodine („A szégyen a családban marad”) című szatíra is célt téveszt, mert befejezése kétségessé teszi a szerző erkölcsi mondanivalóját. A rögtönzöttség és a túlexponált hiperbola a vendéglőben uralkodó viszonyok bírálatának szentelt Dôslednosť („Következetesség”) című elbeszélés hatását is csökkenti. Hrivnák szatírái Karinthy igazát bizonyítják: a humorral nem lehet tréfálni. A szatirikus hatás elérése érdekében alaposan mérlegelni kell az egyes kifejezőeszközök funkcióját, a szótól kezdve egészen a szerkezeti felépítésig.

Kondač az Ale, pán riaditeľ („De igazgató úr!”) és a Pri studenej káve („Hideg kávé mellett”) című, szatirikusán hangolt műveiben azokat a vezető dolgozókat kapta tollvégre, akik helytelenül értelmezik feladataikat. Egyazon téma két változatáról van szó. A szatirikus túlzás optimális mértékének a túllépése s néhány vezetéknév megválasztása csökkenti a szatirikus hatást. Más zsánerhelyzetben ostorozza a vezetői helyzettel való visszaélést a Cena lásky („A szerelem ára”) című elbeszélés. Moralizáló hajlamait Kondač a Keby len neumrel ^„Bárcsak ne halna meg”) című, nagy elbeszélői hévvel előadott írásában érvényesíti. Itt és másutt is elvárnánk a szerzőtől, hogy fegyelmezze fantáziáját, s nyelvi és szerkezeti szempontból is dolgozza ki prózáját. Egyes nyelvi naturalizmusai ugyancsak zavaróan hatnak, főként a falu szövetkezetesítésének idejét idéző Prevrat („Fordulat”) című elbeszélésben. Ezt a művet szerkezetileg az tehetné teljessé, ha a történet keretévé a szerző Hidasi látogatását tenné. Kondač prózaírói képességei a Hrboľatá cesta („Göröngyös út”) című regényből kiragadott, Bez súhlasu („Beleegyezés nélkül”) címmel közzétett részletekben nyilvánulnak meg -a legteljesebben. A dinamikus csekemény, a realista jellemrajz és a sikerült dialógusok itt valóban élményt jelentenek az olvasónak.

Medvegy (1941) prózai kísérletei ugyancsak egyenetlen színvonalúak. A gyermekéveire való belletrizált visszaemlékezéseit üde nyelven, lírai árnyalattal írta meg /Nostalgia). A Tridsať rokov samoty („Harminc év magány”) című elbeszélésben az öreg, elhagyatott szülőket elhanyagoló gyerekeket bírálja. A szerző választotta szerkezeti megoldás azonban alkalmatlan a hősnő életéből kiragadott harminc esztendőnek egy ilyen rövid műfajban való ábrázolására. Az antológia egyik legérdekesebb darabja a Bez koreňov („Gyökerek nélkül”) című elbeszélés. Mind témájával (egy fiatal élet tragédiája), mind ötletes művészi megoldásával figyelmet kelt. A különböző szövegtípusok — a realista szerzői szöveg, a fiktív életrajzi részletek, bírósági jegyzőkönyvek, bírósági ítélet, rendőri jelentés, magánlevél stb. — kombinálásával egy fiatal szlovák származású állatorvos tragikusan bevégzett életét rekonstruálja. A szerző arra törekedett, hogy ne kizárólag pozitív vagy negatív vonásokkal ruházza fel az egyes emberi jellemeket, s megmutassa az élethelyzetek bonyolultságát. 0 maga tárgyilagosan néz Zvonárra és feleségére, s annak megállapítását, mennyire bűnösek vagy ártatlanok házasságuk felbomlásában, az olvasóra bízza. A házaspár viszonyának hiányos pszichológiai megvilágítása miatt azonban az olvasó nem képes egyértelmű álláspontra jutni Zvonár elkeseredett tettével kapcsolatban. S így bizonytalanul, tétován fogadja a szerző befejező szavait is, amelyek szintén nem magyaráznak meg semmit.

A Pramene című antológia témában, stílusban, műfajban és művészi színvonalban egyaránt nagyon heterogén anyagot tartalmaz. Értéke mindenekelőtt abban rejlik, hogy kiszélesíti a magyarországi szlovák irodalom terét, áttekintést nyújt annak alkotó lehetőségeiről és e lehetőségek prózai eredményeiről. A próza megszületését, alapjainak lerakását dokumentálja. A magyarországi szlovák próza hulláma nem egészen tíz esztendeje kezdett emelkedni, szerzői bázisa szűk, forrásai vékonyan csörgedeznek. Az