Irodalmi Szemle, 1983

1983/10 - NAPLÓ - Turczel Lajos: Kós Károlyról születésének századik évfordulóján

gaszkodással őrizte, gondozta és fejlesztette a mai napig azzá a csodálatosan harmonikus szépséggé, amelyet ma a kalotaszegi népművészetnek ismerünk.”

A budapesti műegyetemen 1907-ben végzett Kós már egyetemistaként pályázati díjakat nyert, 1907 és 1918 között pedig

— egyedül vagy hasonló célkitűzésű ifjú társakkal tervezett remek alkotásokkal (óbudai református templom, zebegényi katolikus templom, a szepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum stb.)

— országos hírnevet szerzett. A Nyugatmozgalom vezető egyéniségeihez — Móricz Zsigmondon kívül — nem fűzték szorosabb szálak, de egy évtized alatt kiteljesedő építőművészete újszerűsége és korszerűsége révén szervesen beletartozik ebbe a sokrétű szellemi és művészeti megújulást egységesítő néven felölelő mozgalomba.

Az első világháború után bekövetkező események következtében megszakad a szédületesnek ígérkező építészeti karrier. Kosnak biztos állása lenne Budapesten, de ő hazamegy Erdélybe, s ott — az építészettel már csak alkalmilag foglalkozva

— a kisebbségi szellemi élet egyik legeredményesebb szervezője lesz. Az irodalmi élet vonatkozásában elévülhetetlen érdeme, hogy 1924-ben az ő kezdeményezésére alakult meg az Erdélyi Szépműves Céh, mely a kisebbségi írók műveinek nagy kelendőséget biztosított, s 20 év alatt körülbelül 160 könyvet jelentetett meg. Ennek a könyvkiadó szervnek a megalakulása tette lehetővé az Erdélyi Helikon néven ismert írótömörülést és a hasonló nevű folyóirat kiadását.

Kós fáradhatatlan szervező tevékenysége az 1945 utáni időszakban sem csökkent. Idős kora ellenére fiatalos lendülettel kapcsolódott be az építő munkába és újból a kisebbségi élet „mindenese” lett, akinek sokoldalúságára és szervezőképességére a fiatalabb nemzedékek tagjai bámulattal és nagyrabecsüléssel tekintettek. „Korfordulókon és rendszerváltozásokon túl ő volt a helytállás és folytonosság példaképe közöttünk — írja Mikó Imre. — Nyugatosok, transzilvanisták, szocialista realisták váltották egymást. Ö maradt.”

Kós nagyarányú szervező munkája mellett az irodalmi életben alkotóként is tevékenykedett, és kitűnő műveket írt. A Régi Kalotaszeg, Kalotaszeg és Erdély c. munkái, melyek nagyszámú metszetét, rajzát is tartalmazzák, egyszerre történeti-művelődéstörténeti és képzőművészeti művek, s a képzőművész „társszerzősége” szépirodalmi művei alkotómődszerében is tettenérhető. „A képzőművész szeme első pillantásra mindig a dolgok külső tulajdonságait: formáját, színét, tömegét stb. ragadja meg, mivel számára a külső tulajdonságok képezik a dolgok láttató jegyeit — írja Varró János, a Kós Károly, a szépíró c. monográfiájában. — Kós a dolgokat mindig környezetükbe szervesen beágyazva látja és ábrázolja, minek következtében írásai jól megkomponált, zárt művészi képek sorának benyomását keltik.”

Legjelentősebb szépirodalmi művei történeti tárgyúak. Közülük ő leginkább a Varju-nemzetség c. regényt szerette, melynek története a XVII. században játszódik és az az érdekessége, hogy az úgynevezett „nagy” történelem csak kró- nikaszerűen van benne jelezve, s mozgóügyködő alakjai olyan bocskoros nemesek, akik Bethlen Gábor tisztelőjeként és a Bethlen család híveként Erdély függetlenségét védik, és élesen szemben állnak mind a hódító Habsburgokkal, mind az erdélyi trónt megszerző magyarországi Rá- kóczi-családdal.

A Varju-nemzetséghez hasonlóan az írónak annyira kedves Kalotaszeg tájain játszódik a Budai Nagy Antal históriája c. kisregény eseményeinek nagy része is. A bocskoros nemesi főhős tizennyolc éves. korában került Zsigmond császár husziták elleni háborújába, s ott először lelkileg, majd harcosként is a husziták hívévé lett, s az ő oldalukon küzdött a győzedelmes nagyszombati csatában. Hazatérve kisbir- tokán dolgozik és szoros kapcsolatban van az Erdélyben is terjedő huszitizmus csoportjaival. Ezek az otthoni évek — melyek alatt Budai Nagy Antal embersége, talpraesettsége, bátorsága teljes mértékben megmutatkozik — alkotják a kisregény ábrázolt cselekményének nagy részét. A legexponáltabb cselekménymozzanat az, amikor a monostori perjel Marchiai Jakab inkvizítor jelenlétében felelősségre vonja Antalt, aki így felel meg neki: „Kérdeztél tőlem, főtisztelendő uram és én feleltem reá. De most én is kérdezek egyet tőled: tudod-é, hogy a csehországi keresztényeknek a zsinat, aki a szentatyának is parancsol, megengedte a szent úrvacsorát két szín alatt, ahogy azt Krisztus urunk elrendelte és a cseh biblia olvasását? Zsigmond királyunk pedig esküvel