Irodalmi Szemle, 1983

1983/10 - ÉLŐ MÚLT - Gyüre Lajos: Simándy Pál emlékére

Mi Losoncon Aladárral szerveztünk egy szabadegyetem-félét, huszonegy—huszonkettőben. Többek közt A nyugati kultúra fészkei magyar földön címmel. Ez Aladárnak megnyerte a tetszését, és javasolta, hogy küldjem el a Kassai Naplónak. Hónapokon keresztül óriási érdeklődéssel hallgatták a losonciak ezeket az előadásokat. Nagy szerencsénk volt, hogy abban az időben Losoncon nagyon sok művelt értelmiségi ember élt, részint emigránsként, de a helybeliek is, és ezeket mind tudtuk mozgósítani, úgy, hogy még a szlovák írókról is tartottunk előadást. Szóval, én akkor ezzel jelentkeztem a Kassai Naplónál. Az egésznek az volt az alapgondolata, hogy a kálvinista kollégiumok szabad szellemben nevelték a diákjaikat. Nagyenyed, Kolozsvár, Debrecen, Sárospatak, Pápa, és csodálatosképpen a nagy magyar megújulásoknak a szellemei ezeknek a kollégiumoknak a neveltjeiből kerültek ki. Nem beszélve a reformáció korának kitűnőségeiről, de mindjárt a reform, vagy a felvilágosodás idejében Bessenyei, Kazinczy, Kölcsey, Csokonai, Arany, még Petőfi is a pápai kollégium neveltje volt, úgyszintén Jókai — egész sereg ilyen ember. Ez az a kálvinista szellemiség, amit Fábry Zoltán annak idején nagyon csúnyán félreértett. Van neki ebből az időből egy támadó cikke ellenem, melyben teljesen félreérti azt, hogy én nem a református egyházról beszélek, amelyik éppen akkor nagyon csúnyán viselkedett, például Tamás Mihállyal szemben. Szóval, nem értette meg Zoltán, hogy itt egy szellemiségről volt szó, amely ezekből a kollégiumokból áradt, s amellyel az egyház igen sűrűn szembekerült; többek között Ravasz László iszonyú félreértéssel nézte.

— Van Önnek egy cikke Ady Endréről, amelyben azt írja, hogy a hivatalos magyar irodalom még mindig temetni akarja Adyt, s nem feltámasztani...

— Ez is a Kassai Naplóban jelent meg. Mert aztán, hogy tetszett ez a téma, a kálvinista Adyról írtam a következő cikkben. És ha eddig azt mondtam, hogy nem volt különösebb jellege ennek a felsorakozásnak, hát arra egyenesen példa az én esetem. Mert nekem furcsa, sajátos problémáim voltak, amik talán nem is voltak aktuálisak, de nekem legalább is idegenek voltak az ottani problémáktól. Például: A kereszténység megújulása, A magyar géniusz, A vallásnélküli nép stb., aztán ugyanebben a gondolat- menetben Szabó Dezsőnek a szereplése, Az őskaján — ezek mind ebből születtek. Azonkívül ilyenek voltak a kissé lírai jellegű Írások, emlékezések. De amivel igazán sikerem volt ottan: az ifjúságra való hatásom. Volt egy Miniatűrök című sorozatom, amelyben kiemelkedő géniuszoknak a rendeltetésükkel való harcát írom meg. „Nem menekülhetsz” — mondja Illyés Gyula is egyik versében. Vagy amit Luther mondott: „Itt állok, másként nem tehetek!” Szóval, ezekről szóltak ezek az írások. Nagyon vegyes, ám sajátos témák voltak.

— Hogyan fogadta a szerkesztőség, illetve a szlovenszkói magyar irodalom a jelentkezését?

— Én azt pontosan nem tudnám megmondani. Se biztatást, se dicséretet, se kritikát írásaimra nem kaptam. Csak küldtem, küldtem, s amit beküldtem, azt rögtön le is közölték. Még verseket is közöltek tőlem. A szerkesztőket azonban nem ösmertem. Mindössze Győry Dezsővel leveleztem, de vele sem azért, mert cikkeket küldözgettem, hanem mert egyéb, baráti meg irodalmi kapcsolat volt közöttünk. Ő sokat adott az én véleményemre. Például a Százados adósság című kötete is úgy készült el, hogy elküldözgette nekem a kéziratokat, és tulajdonképpen az a valaki, aki Móricz Zsig- mondnak a figyelmét felhívta rá, az én voltam. Akkor nekem már — majd arra még kitérek — könyvkereskedésem volt. Mert mindenfélét kellett próbálnom, hogy megélhessek. Könyvkereskedésem volt, mikor ő a körútját tartotta Szlovenszkőn, és Losoncra is eljött. Szombati napon volt az előadása, szombat este, s akkor vasárnap magukhoz kérettek, mert a banketten felköszöntöttem a házaspárt tréfás hangú köszöntővel. Meg akartak közelebbről ismerni. Aztán hát összebarátkoztunk, roppant tetszett Zsiga bá’- nak, hogy könyvkereskedő lettem, ezt választottam. Azt mondta: „Remek, remek, ez reális”. Mondom neki: „Gyere, látogasd meg a könyvkereskedésemet!” Mert nekem nemcsak könyvkereskedési vagy raktárhelyiségem volt, hanem mellette egy kis kul- túrszoba, ahol összejöhettek írók, vagy ilyen irodalom iránt érdeklődő emberek. Ha Losoncra jött valaki, akkor mindig eljött oda is. Hatvany Lajos a feleségével. Csinált is rólam a felesége egy remek karikatúrát. Aztán Karinthy, Móra Ferenc, aztán Zsiga bácsi, Szenes Erzsi többször is volt Losoncon, s ilyenkor mindig tartottunk ilyen kis megbeszélést, előadásokat.