Irodalmi Szemle, 1983

1983/10 - ÉLŐ MÚLT - Gyüre Lajos: Simándy Pál emlékére

SIMÄNDY PÁL EMLÉKÉRE

Egyike volt azoknak, akik az 1919-es Tanácsköztársaság bukása után Csehszlovákiába emigrálva a szlovákiai magyar irodalom bölcsőjénél bábáskodtak. Munkássága nem annyira a megmaradt művekben, mint emberformáló, Irónevelő szellemiségében rejlett; hatását csak a kortársak,a barátok irodalmi érdeklődésének változásain mérhetjük le •a maga teljességében.

1974 márciusában, a Kassai Napló irodalmi anyagának kutatása közben jutottam el hozzá, mint a maga korában jó névnek örvendő lap egykori levelezőjéhez. Beszélgetésünket magnószalagra rögzítettem. A már magas életkorban levő Simándy Pál — 83 ■éves volt ekkor — meglepett a szlovákiai magyar irodalom iránt tanúsított élénk érdeklődésével, s nem utolsósorban vitalitásával. Arra kért, hogy e beszélgetést ne közöljem, mert ő még meg szeretné írni visszaemlékezéseit a Losoncon eltöltött éveiről s a szlovákiai magyar irodalomhoz való kapcsolatáról. ígéretemet teljesítettem, akkori ^beszélgetésünket csak most, halála után öt évvel (1978. augusztus 11-én halt meg) teszem közzé, mivel az említett visszaemlékezés megírására — úgy látszik — már nem maradt idő.

S legyen ez a közlés egyben főhajtás, is az ember előtt, aki tisztaságával, nemes egyszerűségével igyekezett példakép lenni az induló szlovákiai magyar írástudók előtt; megtanította a Kassai Napló olvasótáborát érteni Adyt s a haladó magyar irodalmat akkor, amikor a szlovenszkói magyar irodalomra — Fábryt idézve — a „kvaterka irodalom ... tehénkedett rá”.

— Ezerkilencszázhúsz nyarán kerültem Losoncra emigránsként. A Horthy-rendszer üldözése elől jöttem át, és itt töltöttem tizenegy esztendőt egyvégtében. Az én nagy szerencsémre Komlós Aladárt kirakták az állásából (Egy újságcikke miatt, mely a Kassai Naplóban jelent meg. Komlós ekkor Kassán volt középiskolai tanár — Gy. L.), és így őt már akkor Losoncon találtam, 1920 augusztusában. Herz Sándor kommunista -szenátor házában találkoztam vele. Volt Herz Sándornak négy leánya, mind lelkes hívei az apjuknak, s egy ilyen kis irodalmi kört hoztak össze. Ott ismertem meg Komlós Aladárt. Nagyon jó barátságba keveredtünk, és én ott helyben kezdtem meg tulajdonképpen a világi (nem egyházi) hírlapírást. Mert, hogy előbb nem említettem, lén református lelkészként kerültem át, és eddig világi lapokba nem írogattam.

Volt Losoncon egy Magyar Közlöny nevezetű helyi érdekeltségű lap, abba kezdtem el, éspedig mindjárt kilencszázhúsz karácsonyán jelentettem meg az első cikket, Karácsony címmel. Aladár barátom mondta, hogy ők néhányan adtak kéziratot a karácsonyi szám részére, s biztattak, hogy én is írjak. Ez volt az első szereplésem. Utána sorozatosan jelent meg több kisebb írásom a helyi lapban. Miután Aladár látta, hogy van íráskészségem biztatott, hogy küldjék kéziratot a Kassai Naplónak, amely akkor már megnyitotta a fórumát az ottani írók előtt. Erre különösen két dolog adott alkalmat. Az egyik a Tűz című folyóiratnak a megjelenése volt, amely körül éles vita zajlott éppen a Kassai Naplóban. Én persze pozitívan nyilatkoztam mellette. Ez volt az első jelentkezésem a Kassai Naplónál.

Gyüre Lajos