Irodalmi Szemle, 1983

1983/10 - ÉLŐ MÚLT - Csanda Sándor: A huszita magyar bibliafordítás problémái

a kancelláriaival keverőkre (Apor-kódex és társai); c) a kancelláriai helyesíráshoz visszatérő ferences kódexekre, amelyek kisebb mértékben felhasználják a huszita helyesírás néhány betűjét is. Tartalmi szempontból is közelebb állnak az eretnek biblia- fordításhoz a huszita helyesírást következetesebben érvényesítő kódexek, mert az ószövetségi könyveket és az újszövetségi evangéliumokat (Bécsi-, Müncheni-kódex) a husziták is felhasználhatták ilyen formában, míg a Mária-himnuszokat és „éji vigyázatok” (virrasztások) szerint csoportosított zsoltárokat és imádságokat már nem. (A Döbrentei- kódex szövegei is a katolikus liturgia szerint vannak csoportosítva.)

Azt is meg kell állapítanunk, hogy Kardos Tibornak az e kérdésekről írt tanulmányai, főként a Huszita típusú kantilénáink (ItK. 1953. 81.), prekoncepciózus jellegűek, ezért aligha elfogadhatók. Gerézdi Rábán A magyar világi líra kezdetei (Budapest 1962) c. könyvében tudományos alapossággal megvizsgálta ezeket a szövegeket, s nem találta őket huszita jellegűeknek. A Kardos feltételezte „huszita” jelleg nem bizonyítható azzal, hogy ilyen szövegeket a husziták felhasználhattak, mert a katolikusok is felhasznál- nálhatták őket. A biblia ellentmondásos alkotás, s ugyanazt a szöveget mindkét fél felhasználhatta a másik elleni küzdelemben. Dogmatikus alapon minden szembenálló hivő a saját felfogását tartotta igaznak és a bibliából igazolhatónak, az ellenfélét pedig hamisnak és kárhozottnak. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a magyar huszita mozgalom összehasonlíthatatlanul kisebb méretű és rövidebb ideig tartó volt, mint a cseh, s olyan merész, a katolikusokat gúnyoló kantilénák, mint a cseheknél, a magyarban egyáltalán nem maradtak fenn ebből a korból. Emellett azt a tényt is le kell szögeznünk, hogy a magyar Huszita biblia helyesírását és nyelvét akkoriban a katolikus kódexírók is átvették, s így az rendkívüli hatással volt az egész magyar művelődés fejlődésére.

jEGYZETEK

1 Régi Magyar Nyelvemlékek 111. köt., Buda 1842. IV. I.

2 Rubinyi Mózes: Révai Miklós magyar nyelvi és irodalmi kézikönyve, Bpest 1912. 91. Régi Magyar Könyvtár XXIX. sz.

3 Régi Magyar Nyelvemlékek I. köt., II. rész, VI. I.

4 Kiadta Toldy Ferenc: „Analecta Monumentorum Hungáriáé Historica” I. köt., 240 s köv. lap; idézve Nyelvemléktár 1. köt., XIII. I.

5 J. Jireöek: Einiges über die culturellen Beziehungen dér Ungarn und Böhmen im XIV. und XV. Jahrhunderte und über die ungarischen Hussiten, Prága 1885.

6 Hunjalvy Pál: Az oláhok története, Bpest 1894. II. 101—108.

7 Hogy a fordításban semmi eretnek szellem nincs, azt Csűry Bálint is elismeri, pedig egyébként ő is a huszita eredet hive; l. Emlékkönyv a Székely Nemz. Múzeum ötvenéves jubileumára, Sepsziszentgyörgy 1929.

8 Megjegyzés a régi magyar helyesíráshoz, Bpest 1931. Felolvasás a Nyelvtud. Társaságban; ismerteti Horváth J.: A magyar irodalmi műveltség kezdetei, Bpest 1931. 299.

9 Ez határozottan téves, mert a gyulafehérvári ferences krónika csak Thomas és Valentinus „clericus”-okról szól, tehát szigorú értelemben csak Tamás és Bálint papokról beszélhetünk. Hogy Tamás és Bálint ferencesek voltak, azt a krónika nem mondja.

10 Palacký: Déjiny národu českého ... Prága 1926. 14. fejezet.

11 Révai Nagy Lexikona V. köt., 29.

12 Tímár K.: Legrégibb magyar bibliánk naptára és helyesírása, Kalocsa 1931. 14.

13 Magyarországi tanulók külföldön, Bpest 1852. 11. köt., 32—33., 167.

14 I. m. 149—150.

15 Az oláhok története, Bpest 1894. II. köt., 101., 108.

16 M. Nyelv 1930. 44.

17 Tanulmányok a csehszlovák—magyar irodalmi kapcsolatok köréből, Bpest 1965.

18 pl. 105. zsolt. 6. v. (Bécsi-k. 25.], 130. zsolt. 1. v. [Bécsí-k. 276.], 138. Zsolt. 7. v. (Bécsi-k. 239.).

19 68. zsolt. 10. v. (Ján. II. 17.], 109. zsolt. 1. v. (Máté XXII. 44., Márk XII. 36., Lukács XX. 42.)

20 Legrégibb bibliafordításunk, Bpest 1928. 5—9.