Irodalmi Szemle, 1983

1983/10 - ÉLŐ MÚLT - Csanda Sándor: A huszita magyar bibliafordítás problémái

írták. Az Apor-kódex 147—156. lapja érintkezik a Lányi-kódex 304—313. lapjával. Mindkét helyen a „három jeles szolgáltatás”-t találjuk, vagyis a kolostorokban szokásos évforduló nap (anniversarium) ünnepének sajátos premontrei szertartását. Ez a rész azonban — s ebben igazat kell adnunk Gálosnak (i. m. 11.) — az Apor-kódex második kézírású szövegébe van interponálva, tehát rossz helyre, s nem ad felvilágosítást sem az eredeti fordítónak, sem a másolónak a kilétéről. Azt azonban bizonyítja, hogy az Apor-kódex beköttetése előtt, utolsó használati helyén premontrei apácák birtokában volt.

A DÖBRENTEI-KÓDEX

A Döbrentei-kódex tartalma az Apor-kódexéhez hasonlít, mert első felében szintén zsoltárfordítások találhatók (mind a 150 Dávid-zsoltár); ezen kívül még himnuszok, lecke- és evangéliumrészletek, prédikációk, ószövetségi részletek vannak benne. A kódexet először Volf György adta ki a Nyelvemléktár 12. kötetében, melynek előszavában ismertetést írt róla. A kódex 230. lapján található bejegyzésből megtudjuk, hogy Halá- bori Bertalan Bereg megyei pap írta 1508-ban. Ez az állítás valószínűleg azt jelenti, hogy leírta, másolta huszita helyesírású eredetiből. A másolásról tanúskodnak a javítások, vakarások, íráshibák. Volf György azt is megállapította, hogy könyvünk breviárium jellegű, s apácák számára készülhetett (erős Mária-kultusz nyilvánul meg benne). Külön figyelmet érdemel, hogy a cs hangot L-hez hasonló jellel jelöli, s ilyet csak a magyar husziták használnak a Bécsi- és Müncheni-kódexben (a csehben nincs meg). Mivel az Apor-kódex ezt a hangot a visszaállított kancelláriai cz-vel jelöli, feltehető (tartalma alapján is), hogy ez régebbi az Apor-kódexnél. Máig sem vizsgálta senki azt a kérdést, honnan származhat a magyar huszitáknak ez a legjellegzetesebb betűjel

A kutatók a Döbrentei-kódexben vélik felfedezni az első magyar versfordításokat, s a Régi magyar költők tárában kilenc himnuszt már Szilády Áron (1874-ben), majd a javított kiadásban Horváth Cyrill (1912-ben) versformában közölt. Az elsőből idézünk: „Hugyak felséges szerzője, / Hívőknek örök világa, / Krisztus mindennek váltója, / Halljad könyörgők kérelmét!” (i. m. 177.) Ugyanez a szöveg az Apor-kódexből hasonló átírással: „Csillagoknak szent szerzője / Krisztus mendeneknek szabadejtója, / Hallgass meg könyörgőknek onszolattyokat...” (Horváth Cyrill kiadása, 124.) Nyelvi szempontból mindjárt az első szó feltűnő: hugyak — csillagok. így nevezi a csillagokat az első magyar könyv, a Jókai-kódex is, tehát a Döbrentei-kódex őrizte meg a régebbi alakot. Egyébként már több kutató is kimutatta, hogy e két kódex fordításszövegei közt közvetlen átvételek is vannak.

Legrészletesebben Mészöly Gedeon vetette egybe a két kódex azonos szövegrészleteit, s a következőket állapította meg: „a DöbrC. zsoltáraiban is tizenhat olynemű törlés van, aminőket evangéliumaiban is láttunk, s mind a tizenhat az AporC. zsoltárait bizonyítja alapszövegnek, s több világos jel mutatja egyszersmind azt is, hogy a DöbrC. írója a zsoltárokat írtában is figyelemmel volt a latin szövegre ... A zsoltárok, több himnusz, canticumokul szereplő ó- és újszövetségi részletek, Athanasius hitvallása éppúgy megvannak a DöbrenteiC.-ben, mint az AporC. első kezétől való darabban. Ha tehát a DöbrC. első része csakúgy psalterium, mint az AporC. első keze írta rész, a DöbrC. zsoltárai q Taraás- és B»LU>t-féle ■ssoit/írak 4triQlí;Qzása.” (Legrégibb bibliafordítóinkról, aa. j a tovaDDiaKDan MeszOiy azr Dizonyltgatja, nogy Tamás 6s Bálint zsoltárfordításának volt egy átdolgozott változata, s ebből merített mindkét kódexmásolónk. Eldöntetlenül hagyja azt a kérdést, hogy a két fennmaradt kódex közül melyik a régebbi másolat. A helyesírás alapján mi a Döbrentei-kódexet tartjuk régebbinek, erősebben huszita jellegűnek. Ezért az eddigi szakirodalomtól eltérően úgy fogalmaznánk meg véleményünket, hogy a Huszita biblia szövegei elsősorban a Bécsi-, Müncheni- és a Döbrentei- kódexben maradtak fenn, kevésbé terjedelmes szövegei azonban megtalálhatók az Apor-kódexben és más huszita helyesírással írt kódexekben is (főként ferences breviáriumokban).

Mészöly fent idézett művében — a különböző szövegek összehasonlítgatása során

— érdekes megfigyelésre jut. Az Apor-kódex másolását az első rész után egy másik kéz veszi át, s ez leír néhány olyan szöveget, amely más változatban már az első részben is megvan. Ennek a második kéznek a szövege mutat egyezéseket a Döbrentei-kódexé-