Irodalmi Szemle, 1983

1983/10 - ÉLŐ MÚLT - Csanda Sándor: A huszita magyar bibliafordítás problémái

s egy cseh—latin—német evangéliumos könyvet vitt magával Londonba. Nagy Lajos- magyar király első feleségének, Margitnak (+1349) s leányának, Mária királynénak volt egy háromnyelvű psalteriuma. Ez a díszes kiállítású latin—lengyel—német psalte- rium a középkori lengyel irodalomnak egyik legrégibb emléke (I. Márki Sándor: Maria Magyarország királynéja. Budapest 1885.)

Azt hisszük, elég példát hoztunk fel annak bizonyítására, hogy minden népnél rendszerint a liturgikus könyveket fordították le először. Cyrill és Metód is azért fordították le elsősorban a psalteriumot, mert — Leó Allatius tanúsága szerint24 — a keleti egyház istentiszteletében a zsoltárokra van a legnagyobb szükség.25 Ezzel szemben az is igaz, hogy a Huszita bibliánál régebbi magyar bibliaszöveg nem maradt fenn, zsoltárfordítás sem.

Mikor a világiak számára is készültek imakönyvek, akkor is a psalterium volt a legkapósabb. Ilyen régi imakönyv volt Lothár császár (+855) zsoltároskönyve. Utóbb a psalteriumot kiszorították a horáriumok (Mária-zsolozsmák). (Kirchenlexikon, i. h.)

Hogy visszatérjünk az Apor-kódexre, láttuk, hogy a breviáriumok minden jellegzetes vonása megvan benne: zsoltárok, canticumok, himnuszok. Ez utóbbiak világosan elárulják, hogy az Apor-kódex a breviáriumnak téli része (pars hiemalis): csupán a téli időszak himnuszai vannak meg benne ádventtől húsvétig. Canticumai kétféle szövegezéssel és két kéz írásában vannak meg. Az első része — a canticumok újszövetségi részé (1—134.) — alapjában egyező szövegű a Müncheni-kódex evangéliumaival. Hogyan magyarázzuk ezt az egyezést? Mészöly szerint ez onnan van (M. Nyelv 1917, 39.), hogy mind a kettő, a Bécsi- és Müncheni-kódex, meg az Apor-kódexnek az első kéztől származó része Tamás és Bálint műve: „Nyilvánvaló, hogy Tamás és Bálint azért ültette a magyar nyelvre a r. kát. egyház breviáriumában előforduló hymnuszokat, mivel ők a magyar biblia mellett magyar psalteriumot is akartak adni nemzetünknek. Mint ahogy elővették a Vulgatát, hogy lefordítsák, úgy elővették a breviáriumot is és lefordították egy gyűjteménnyé zsoltárait, canticumait, kiszemelt hymnuszait, hiszekegyét. Van tehát nemcsak Tamás- és Bálint-féle bibliánk a Bécsi- és Müncheni-kódexben, hanem Tamás- és Bálint-féle Psaltériumunk is, az Apor-kódexnek az első kéztől való - részében.” Figyelembe kell venni azt is, hogy a Vulgata ritka, drága volt, a breviárium olcsóbb, gyakoribb, ilyennel egyszerű papok is rendelkeztek.

1420-ban a prágai egyetem állást foglalt a táboriták téves tanai ellen. A kárhoztatott tételek között olvassuk azt is, hogy a táboriták a papi imaórákat (horae canonicae), vagyis a zsolozsmázást mint emberi találmányt elvetik, sőt e szertartásokat egyenesen kigúnyolják, s az Antikrisztus rendelkezésének bélyegzik (Palacký, i. h.). Sőt, a husziták mérsékeltebb szárnya, a prágaiak is elhagyták már 1433 előtt a zsolozsmák végzését (Palacký, i. m. III. köt., III. r., 238.). De magukban a zsoltárokban katolikus szellem sincs, más szertartási formában a husziták is énekelték őket (ószövetségi zsidó szövegek).

Tóth-Szabó Pál, a magyar huszita mozgalmak történetírója a leghatározottabban vallja, hogy a szerémségi és moldvai magyar husziták nem kelyhesek (mérsékeltebbek), hanem radikálisak, ún. táboriták voltak.26 A mérsékelt husziták, a kelyhesek még megtartották az egyházi szertartásokat, s így misét is mondtak templomaikban. A túlzó husziták, a táboriták viszont nem tartották meg a katolikus szertartásokat. Tudjuk, hogy a szerémségi és moldvai magyar husziták éppoly radikálisak voltak, mint a csehországi táboriták, árvák és később a cseh-morva testvérek: elvetették a hierarchiát, az istentiszteletet (úrvacsoraosztást) polgári öltözetben végezték, oltáruk nem voit. Marchiai Jakab följegyzése szerint27 a magyar husziták nem végezték a papi zsolozsmázást, szakítottak a katolikus szertartásokkal. Valóban, az Apor-kódex ellene szól minden huszita jellegnek.28 Mint a későbbi kálvinista zsoltár, a huszitáké sem különbözött az ószövetségitől, csak másként használták, mint a katolikusok. Elfogadhatjuk Mészölynek ezt az állítását: „A huszita biblia és huszita áhítatossági vagy istentiszteleti könyvek csak nyelvben különböznek a r. kát. egyház latin példányainak illető szövegeitől” (M. Nyelv 1917, 81.). Tehát nem a szövegekben, hanem felhasználásuk módjában (pl. csoportosításukban] volt a különbség.

Timár Kálmán a Premontrei kódexek c. művében (Kalocsa 1914, 26—27.) megpróbálta az Apor-kódex származását is megállapítani. Már Karácsonyi János megállapította, hogy a Lányi-kódex premontrei eredetű, a somlyóvásárhelyi premontrei apácák számára