Irodalmi Szemle, 1983

1983/10 - ÉLŐ MÚLT - Csanda Sándor: A huszita magyar bibliafordítás problémái

tárfordítására. A Bécsi- és Müncheni-kódex zsoltártöredékei eszerint azt mutatják, hogy mikor a bibliafordítók a kisebb ószövetségi könyvek (Bécsi-k.) és a négy evangélium (Müncheni-k.) fordításán dolgoztak, már egy kész zsoltárfordítás volt előttük, s azt felhasználták munkájukban. Ebből joggal következtethetjük, hogy a bibliafordítás fennmaradt részei közt időrendben az első, vagyis a legrégibb a zsoltárok fordítását tartalmazó Apor-kódex. Ez legyen egyúttal annak is magyarázata, miért kezdtük a biblia- fordítás tüzetes tárgyalását az Apor-kódexszel. Már Mészöly Gedeon megállapította (Itk. 1915.), hogy az Apor-kódex első Te Deuma és a himnuszok (125—134. 1.) a Müncheni-kódexhez állnak közel. Ismételjük, hogy az Apor-kódex elveszett eredetije a legrégibb a három kódex közül, mert ránk maradt alakja másolat.

Amint láttuk, a passió kivételével csupa liturgikus vagy liturgikus vonatkozású szöveg a tartalma. Már Horváth Cyrill felismerte (Itk. 1894. 64.) az Apor-kódex „valóságos breviár természetét”. Csakugyan nem is egyéb ez a kódex, mint egy breviárium töredéke, amelyben a régi minták szerint benne vannak a canticumok, a Symbolum Athanasii és a himnuszok. Gálos Rezső20 röviden összefoglalta a breviárium történetét, s fejtegetéseiből kétségtelen, hogy az Apor-kódex teljesen a XIV—XV. századbeli breviáriumok szerkezetével és beosztásával egyezik. Sőt, Gálos tovább megy: azt állítja, hogy a magyar kódexeknek mintegy háromnegyed része liturgikus eredetű, mégpedig apácák számára készült liturgikus könyvek.21 Ugyanakkor, amikor a szerzetes rendekben a breviárium elterjedt, valószínűleg ugyanaz történt az apácakolostorokban is. Ámde a latinul nem tudó sororok részére előbb le kellett a breviáriumot fordítani. Ez volt az oka annak, hogy legelőször a zsoltárokat fordítják le. Bízvást állíthatjuk, hogy minden népnél elsősorban a női szerzetesek kedvéért kezdték a biblia átültetését a nemzeti nyelvre, mivel a férfi szerzetesek úgyis tudtak latinul. Ugyanezt látjuk Csehországban is. BartoS ezt mondja a Počátky národní biblie v Čechách c. értekezésében („Bratislava” c. folyóirat 1932. 170—171.): „První prúlom do výlučnosti latinské bible v cirkvi byla danúcena učinit cirkev sama. Donutily ji k tomu ženy. Aby vyhovéla náboženské jejich touze a udržela ji v mezích, dovolila zŕíditi ženské kláštery. I pripadla jí potom úloha, zprístupnít novému živlu aspoň částečné bohoslužbu, jejíž latiné ženy arci málo rozumély. Tak vznikly první, a to mezifádkové preklady hlavní bohoslužebné knihy klášterní, totiž žaltáre, který je základem hodínek, zpívaních denné v každém kláš- terä. Toť dűvod, proč i naši nejstarší památkou biblickou je žaltár, vepsaný mezi ŕádky psalteria kláštera nejspíše svetojirského na pražském hrade, a to snad ješte pfed r. 1300, a o neco mladší pod. latinsko—český žaltár, zapadly oklikou do Vittenberka”. Nos, Bartoš állítását bátran általánosíthatjuk, és kimondhatjuk, hogy mindenütt először a liturgikus könyveken kezdik a bibliafordítást, s csak jóval később kerül sor a Vul- .gátára. Az istentisztelethez szükséges könyveknek, főképp a Psalteriumnak a fordítása mindenütt megelőzte a többi szentírási könyvek átültetését. Mikor Cyrill és Metód a IX. században hozzáfogtak a szentírás ószláv nyelvre való fordításához, legelőször is az istentisztelethez szükséges könyveket fordították le: a zsoltárokat, evangéliumokat

■ és a szentleckéket (psalterion, evangeliarion, apostolarion). Majd a többi liturgikus könyvet: a liturgikont, euchologiont (a görög egyház rituáléja) s a horologiont (diur- nale). Csak ezután láttak a teljes szentírás lefordításához.22 Csak Cyrill halála után fejezte be a fordítás munkáját Metód — a Makabeusok könyvének kivételével.23

A németeknél Notker Labeo szentgalleni bencés a XI. század elején a zsoltárok könyvét és jób könyvét fordította le tanítványai számára (Gálos, i. m. 7.) „Zahlreiche, bis ins elfte Jahrhundert hinausreichende Handschriften geben alte Übersetzungen dér hl. Schrift. Selbstverständlich nehmen unter ihnen die Psalmübersetzungen die erste Stelie ein.” (Wetzer—Welte, Kirchenlexikon, II. 746.) Luther előtt a zsoltároknak, peri- kopáknak (vasárnapi evangéliumok) és epistoláknak 15 kiadása jelent meg nyomtatásban még a XV. században (uo.). Az angoloknál Nagy Alfréd ( + 901) utolsó műve a zsoltárok fordítása volt; az ő fordítása van meg valószínűleg a híres párizsi Psalteriumnak (Psautier de Paris) az első zsoltárában (Chambers’s Encyclopaedia of english literature, I. 21.). A cseheknél jóval a huszita mozgalom előtt, már a XIV. században volt több teljes evangélium- és zsoltárfordítás. Olomoucban egymagában öt XIV. századbeli zsoltároskönyvet őriznek (Jakubec, i. m. 210—211.). Teljes bibliafordításuk már .Húsz előtt is volt a cseheknek. Feljegyezték, hogy Anna, IV. Vencel cseh király leánya JI. Richard angol király felesége lett (Palacký: Gesch. von Böhmen. III. köt. J. r.),