Irodalmi Szemle, 1982

1982/6 - KRITIKA - Lacza Tihamér: Főnix Füzetek

1TTEiIIclTTÜI^^

Lacza Tihamér

FŐNIX FÜZETEK

(Bettes István: BOHÖCOK ÁLDOZÁSA; Barak László: SANCHO PANZA SZOMORÚ; Cúth János: LÉLEKHARANG)

1.

Asztalomon három szemrevaló könyv: a Madách Kiadó legújabb sorozatának, a FŐNIX FÜZETEKnek első kötetei. Határozottan vonzó a küsejük, az ember szinte ösztönösen feléjük nyújtja a kezét. Kacér lányok módjára kelletik magukat, nem csoda, ha kelendőek. (A teljesség kedvéért persze el kell mondani, hogy a Madách-kiadványoknál szokatlan gyors eltűnésük a könyvesboltok polcairól az alacsony példányszám „érdeme” is.) A kritikák általában szemérmesen hallgatnak a könyvek, sorozatok külalakjáról, pedig érzésem szerint lenne mit szóvá tenni. Költőink évekig füstölögtek amiatt, hogy csúf egyenruhába öltöztették versköteteiket — mindhiába. Az olvasót is inkább félrevezette, mintsem eligazította ez a sablon, hiszen az említett sorozatban egyaránt helyet kapott a befutott költő legújabb gyűjteménye, a pályakezdő első opusza és a szlovák pályatárs magyarra átültetett verseinek válogatása is. A prózaírók szerencsésebbeknek érezhették magukat, habár ők is duzzogtak eleget, kivált a Csehszlovákiai Magyar Írók sorozat miatt. A pályán most indulóknak azonban e tekintetben aligha lehet okuk a panaszra: könyveik — Varga Lajos jóvoltából — rokonszenves külsővel mutatkozhatnak az olvasók előtt, s a szerzők joggal gyaníthatják, hogy a Kiadónak komoly tervei vannak velük. Nyilván a sorozatcím sem csupán az alliteráció kedvéért lett Főnix Füzetek, hanem valami lényegesebbet kíván tükrözni, nevezetesen azt a szakadatlan megújhodást, amelyet a mitológiai főnix(-madár) szimbolizál.

2.

Írói utánpótlásunk helyzetét általában problematikusnak ítélik meg a nyilatkozók és a kérdéssel foglalkozó irodalmárok, sőt akadnak olyanok is, akik kimondottan aggasztónak tartják. A most útjára bocsátott sorozat mintha cáfolni látszana a borúlátókat. Már a megjelenésre váró kötetek viszonylag nagy száma is örvendetes: ugyan ki emlékszik olyasmire, hogy fél év leforgása alatt féltucatnál is több csehszlovákiai magyar fiatal jelentkezzék első kötetével? Némiképp meglepő ugyanakkor, hogy a legújabb köl- tőjelöltek között többen is vannak olyanok, akik nem szerepeltek a MEGKÖZELÍTÉS c. antológiában, mégis hamarabb jutottak el első önálló kötetükig, mint az antológiában felvonultatott szerzők. Ez ellentmondásnak látszik, kivált ha azt is hozzátesszük, hogy újdonsült elsőköteteseink neve az antológia összeállítása idején sem volt teljesen ismeretlen, sőt némelyikük tehetsége már akkor vitán felül állt. Persze, olcsó fogás lenne most utólag kioktatni az antológia szerkesztőjét, miért nem volt körültekintőbb annak