Irodalmi Szemle, 1982
1982/10 - Zalabai Zsigmond: Próbák népe
Zalabai Zsigmond i. BEVEZETÉS EGY FALUTÖRTÉNETBE 1. „HONT MEGYEI GYEREK VAGYOK, IPOLYPÁSZTÖN SZÜLETTEM ...” — „Hogy én ennek a ’Helységnek régi Nevét, oily szorgalmatosan feli Jegyeztem, a ’többek közt azért is tselekedetem, hogy én is, mások után, ezen Helységet tsak Pásztohának irtam ’s mondottam; de bezzeg egyszer érette ortza pirulást kaptam. A ’Históriája ez: Történt 1789-dik Esztendőben, Szent Mihály havának elsőbb Napjaiba, hogy Esztergomba Feleségemmel együtt Szabó Mester embert kerestünk, midőn egy ház mellett el mennénk, ott ült kinn a pádon egy tisztes Öreg mentében, a’ verőfényen apricalvan, kérdi hol lakunk? Felelék: Ipoly Pásztohán! Arra, az én tisztes Öregem, ülő helyből feli vánszorog, és háromszor magát meg lötyögtetvén, így kiálta fel: Ipoly Pásztón! Ipoly Pásztón! Ipoly P ászt ón! Pásztoha Gyöngyös mellett van. Ezen szavaira az Öregnek el bámulván, a ’Szégyen még azt az emberséget is el felejtette velem, hogy meg köszöntem volna az oktatást. — Haza jővén, mindjárt visgálom az Obligatoriális Levelemen a ’Helység Petséttyét, hát úgy találom, hogy tsak ugyan Ipoly Pásztón lakom én, nem pedig Pásztohán. Már azólta akárki írja’ s mondja ezt Pásztohának, de én a ’Helység petséttye és az én tisztes Öregem szava után, mindég Ipoly Pásztónak írom, és mondom; hogy máskor tölle fojtósabb titulát ne kapjak.” így határozta meg a község helyét a Pásztók között (melyekhez Nyitrapásztó sorolandó még) az 1800-as évek elején a falu nemcsak beszélni, hanem — úgy tetszik — írni is jól tudó prédikátora, tiszteletes Sallay György uram. Az Alsó-Ipoly mentén, az Ipolyság—Szob közötti folyószakaszon, annak is a közepe táján vagyunk tehát, Ipolypásztón, a legfrisebb adatok szerint mindössze 649 lakost számláló faluban, amelyről kicsinysége ellenére is büszkén szól a kidagadt nyakkal, betyáros indulattal fújandó s szó szerint értendő népdal: Hont megyei gyerek vagyok, Ipolypásztón születtem, Kiskoromtól a nagykoromig Benne fölnevelkedtem. Szülőfalumnak s jó húszéves koromig, egyetemi éveim végeztéig lakóhelyemnek vallhatom a falut, szűkebb pátriámnak a körülötte fekvő tájat. Ha a Ságig nyugati folyású Ipoly-szakaszt egy képzeletbeli vonallal hosszabbítjuk meg, változatlanul nyugat felé, ki is hasítottuk a történelmi Hont megyéből azt a délnyugati területet, amelyet falum hajdani emberei tágabb értelemben szülőtájuknak mondhattak. E tájat 1918-tól összeszűkítette, határfolyóvá nevezve ki az Ipolyt, a történelem; korábbi századokban azonban innenső és túlsó part, mint kagylóház két része, szorosan tapadt össze Hont e négyzet alakú földdarabjában. E négyzet északkeleti szögét Drégelyvár s az ősi megyeközpont, a Hunt-Pázmánok fészke, Hont vára jelzi. Északnyugaton, az előbb * Fejezetek egy készülő falurajzból PRÓBÁK NÉPE llpolypásztó regénye]'
