Irodalmi Szemle, 1982

1982/10 - Takács András: A CSEMADOK és a csehszlovákiai magyar néptáncmozgalom

Pásztor Mária tanítónő, Tornaiján Eggenhoffer Ferencné könyvtáros, Losoncon és Fü- lekpüspökin Sárai Sarolta hivatalnoknő, Kassán Hemerka Olga zenepedagógus, Szinán Erőss Pálné tanítónő, Léván Dvorzsák Erzsébet balettmester, Deákin Bosnyák Izabella tanítónő vezetésével. A sor folytatódott, napról napra újabb és újabb tánccsoportok alakultak meg.

A népművészeti hagyományok feltárásának és a néptánc közkinccsé tételének a fontossága egyre jobban megmutatkozott. Szovjet példára hazánkban is megalakultak a népi kultúra (ének, zene, tánc) „hivatásos” terjesztői — az együttesek. Szlovákiában 1949-ben a Szlovák Állami Népi Együttes (SĽUK) és 1951-ben a Ján Nálepka kapitányról elnevezett Hadsereg Művészegyüttes (VUS). A CSEMADOK vezetői már 1951-ben elhatározták, hogy létrehoznak egy nemzetiségi, hivatásos népi együttest. Az együttes 1952. január 1-én kezdte volna meg munkáját.

Az ötvenes években és a hatvanas évek első felében főleg a mennyiségi fejlődés, a művészi útkeresés jellemezte a mozgalmat. Abban az időben majdnem minden helyi szervezetben működött egy tánccsoport. A felszabadulás után a népművészeti hagyományokat hűen őrző falvakban „színpadra vitték” a népi kultúrát. Színdarabok helyett népéleti szokásaikat (lakodalom, fonó, farsang) dolgozták fel a csoportok. így volt ez Martoson (a híres martosi lakodalmas tánc), Deménden, a zoboralji községekben, az Ipoly és a Garam mentén, Nógrádban, Gömörben, a Bódva és a Csermosja völgyében, Bodrogközben és az Ung vidékén. Nemzetiségi életünkben a néptánc első színpadi megjelenését ezek az előadások jelentették. Az induláskor azok a falvak, települések jeleskedtek, ahol a hagyomány még élő valóság volt, és viseletét sem hagyta el még a lakosság. Egy-egy fellépés az egész faluközösség közös ünnepe volt.

Egész estét betöltő előadással az 1950 őszén újra megnyitott Komáromi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium tánccsoportja jelentkezett először. A gimnázium hivatalos megnyitása utáni nagyszabású ünnepély volt a csoport tűzkeresztsége, majd következett a vidékjárás: Gúta, Űgyalla és a környező falvak. A csoportot Tomaschek Mária tanárnő vezette. E sorok írója, mint diák, a tánccsoport koreográfusa volt. A gimnáziumi megnyitón találkozott első ízben a csoport a később híressé vált szlovák csoporttal, a Trenčannal. 1952-ben a Kassán megrendezett országos népművészeti versenyen megosztva nyerték el az első díjat. Kár, hogy a komáromiak felhagytak néptáncos tevékenységükkel. Együttesük erős tánckarból, éneklőcsoportból és népi zenekarból állt.

Az első jelentősebb, országos méretű seregszemle 1952 tavaszán, a CSEMADOK harmadik országos közgyűlése idején volt. A pozsonyi Oj Színpadon (Nová Scéna) rendezték meg, a CSEMADOK KB szervezte. Az ünnepi kulturális műsorban felléptek a komáromi gimnázium, a csécsi mezőgazdasági iskola, a martosi, a deméndi, a fegyver- neki, az oroszkai, a nyíri, a fülekpüspöki, a losonci, a rimaszombati, a kassai, a bodrog- szerdahelyi, a kistárkányi és a pozsonyi CSEMADOK helyi szervezeteinek tánc- és folklórcsoportjai. A bemutatkozás nagy hatással volt a többi helyi szervezetre is, példát mutatott, hogyan lehet és kell a népi kultúrát ápolni.

Az országos bemutatót a CSEMADOK KB két szakemberének, Ág Tibornak és e sorok írójának az „országjárása” előzte meg. Megtekintettek minden jelentősebb tánccsoportot, énekkart, folklórcsoportot, énekes szólistát és népi zenekart. A legjobbakat a pozsonyi seregszemlére ajánlották. Az országjárás során táncos, zenész és énekes tehetségek tűntek fel.

Még ebben az évben a komáromi gimnázium tánccsoportja, a pozsonyi magyar pedagógiai gimnázium énekkara és a CSEMADOK pozsonyi helyi szervezetének nagy lét- Sžámú népi zenekara a pozsonyi Vár szabadtéri színpadán, nyolcezer főnyi közönség előtt, nagy sikerű közös műsort mutatott be. A bemutatón nézőként jelen volt akkori tanítóságunk 70—80 százaléka.

Az 1952-es évi bemutatókat követően a tánccsoportok csupán mennyiségben gyarapodtak. Nem lehet igazán eredményes az alkalomszerűen összeverődött csoportok munkája, különösen akkor nem, ha a csoport élén nem áll megfelelően szakképzett művészeti vezető. Igaz, néhány hónapos munkának is lehet haszna, de művészi és pedagógiai szempontból csak a rendszeres munkát végző, szakképzett vezető irányítása alatt dolgozó csoport mutathat fel jó eredményt. Igaz viszont az is, hogy ebben az időben a CSEMADOK táncegyüttesei és -csoportjai még nem kaptak megfelelő támogatást munkájukhoz. 1953 tavaszán a CSEMADOK KB, hogy a helyzeten javítson, meg