Irodalmi Szemle, 1982

1982/10 - Debrődi D. Géza: A Kodály-napok és a csehszlovákiai magyar kórusmozgalom

60. születésnapjához kapcsolódott. A pozsonyi Nemzeti Színházban került sor egy énekkari találkozóra, amelyen 700 énekes szerepelt. A jubileumi ünnepséget Schleicher László tanár szervezte. Ebben az időben országos hírnevű énekkar volt a Németh— Šamorinský István vezette pozsonyi Bartók Béla vegyeskar. Érdekes megemlíteni, hogy 1945-ig a lőcsei és a poprádi városi énekkarok is három — szlovák, német és magyar — nyelven énekeltek.

A felszabadulás után az ötvenes évek elején alakultak újra a kórusok. Elsőként a dióspatonyi, rozsnyói, komáromi, nagymegyeri, rimaszombati és az egerszegi énekkarok kezdték el az éneklést. Közülük a rimaszombatiak érték el a legszebb eredményt. 1958-ban Gabonás Tibor vezetésével a legjobb cseh, morva és szlovák kórusokkal együtt szerepeltek a szakszervezetek országos fesztiválján.

Az énekkari mozgalom továbbfejlődésének kulcskérdése már akkoriban is a karmesterutánpótlás biztosítása volt. Ezt az 1955—63-as években több 10—14 napos tanfolyam keretében próbálta megoldani a Népművelési Intézet. Később a karmesterképzés többéves levelező tanfolyam keretében történt (s így van ez ma is). Énekkari mozgalmunk 1960 után mozdult el a holtpontról. Ennek első megnyilvánulása az 1961-es zselizi énekkari és népizenekari országos fesztivál volt. Az előkészületekben a CSEMADOK Központi Bizottsága is aktívan részt vett. A rendezvény fő szervezői és szakmai irányítói a Népművelési Intézet, a járási népművelési központok és a CSEMADOK járási bizottságai voltak. A fesztivál járási, kerületi fordulóiban és az országos döntőben 52 gyermek-, ifjúsági és felnőtt-énekkar, mintegy 1200 énekes, valamint 8 népizenekar vett részt. A fesztivál visszhangja jelentős mértékben serkentette az énekkarokat és a szervezőket. A CSEMADOK KB hetilapja, a Hét vitát indított az énekkari mozgalomról és az iskoláinkban folyó zenei nevelés színvonaláról. A vitában jeles közéleti személyiségek mellett egyszerű emberek, munkások, volt dalárda-tagok írtak a problémákról és tettek javaslatokat a mozgalom fellendítése érdekében. A javaslatok nyomán született meg a Kodály-hagyományok ápolása és egy központi énekkari találkozó ötlete.

Az első énekkari fesztiváltól eltelt nyolc esztendőben felnőtté vált az énekkari mozgalom. Ebben nagy szerepet játszott a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának megalakulása (1964. november 27-én Nyitrán) és tevékenysége. A CSMTKÉ tagjai közül ma is huszonheten vezetnek kórust, többen nem is egyet. Nyugodtan állíthatjuk, hogy az I. Kodály-napokat a kiterebélyesedett mozgalom természetes igénye hívta életre. Szükség volt rájuk azért is, hogy nemzetiségi énekkari mozgalmunk felzárkózhasson a csehszlovákiai kórusmozgalom élvonalához. Ez akkor ugyan még álomnak tűnt, de a CSMTKÉ behozta a másfél évtizedes lemaradást s már 1968-ban országos minősítésű élkórus lett.

I. Kodály-napok — 1969. június 21—22. Galánta

Az I. Kodály-napokat hosszadalmas szervező munka előzte meg. Az eseményeket visszaemlékezésében Záreczky László, az előkészítő bizottság galántai tagja fejezte ki leghívebben; a CSEMADOK KB Adatok a csehszlovákiai magyar felnőtt énekkar ok tevékenységéről című kiadványában mondja: „1957 után több kísérlet történt Galántán arra vonatkozóan, hogy utcát nevezzenek el Kodály Zoltánról, továbbá, hogy a vasútállomás épületén emléktáblát helyezzenek el, illetve Galánta valamely méltó terén felállítsák a Mester szobrát. Erről tanácsi határozat is született. Ez ideig azonban határozott eredményről nem beszélhetünk. 1966-ban a CSEMADOK galántai helyi szervezete javaslatot tett a CSEMADOK Központi Bizottságának a Kodály-emlékek felelevenítésére, egy gyermekkari fesztivál megrendezésére és Kodály Zoltánnak Galántára történő meghívására. Ez is elodázódott, így a Mester meghívására csak 1967. március 4-én, két nappal Kodály Zoltán halála előtt került sor. Bár a meghívást elfogadta, a Kodály-napokon már nem jelenhetett meg. Temetésén azonban hivatalos galántai küldöttség vett részt. Ezzel kezdetét vette az a folyamat, amelynek célja az elhunyt Kodály Zoltán galántai emlékeinek megőrzése volt.”

Az I. Kodály-napok előkészítésében szakmai védnökséget vállalt a CSMTKÉ és az Ifjú Szívek énekkara. Az anyagiak biztosítását és a szervező munka végzését a pozsonyi Népművelési Intézet, a galántai jnb és vnb vállalta.

1969. íúnius 21-é-n, szombaton 9 órakor a Szép magyar szó kiejtési versennyel kéz-