Irodalmi Szemle, 1982

1982/10 - Felletár Béla: Mikulás Schneider-Trnavský levelei dr. Péczely Attilához

egykislányos” holdvilágos szerenádos estékkel, amelyeknek még az volt a csodálatos ingere és varázsa, hogy a papok nem gyüttek nekünk rá!!

Forrón köszönt és ölel

amint mondád — hogy voltam, most régi, öreg zongoratanárod szerető

Miklós bátyád

Trnaván 1944. febr. 27-én P. S.

A matúra után Kodállyal a zeneakadémiára iratkoztunk be s az összhangzattant vele végeztem el Koesslernél. Azután átvitorláztam Bécsbe s a második és harmadik évet ott kontrapunktizáltam el; a 4. és 5. évben meg a prágai konzervatórium kompoziciós szakát végeztem el. Vancső szintén zenei pályára akart lépni. Eljött Prágába (—akkor még Sevčik vezette a hegedű mesteriskolát) s jelentkezett felvételi vizsgára, amint azonban rájött a sor, hogy a vizsgáztató bizottság elé álljon, annyira „megbokrosodott”, hogy hegedűjét a tokba dobta, a tokot a hóna alá kapta és, uccu neki! úgy rohant •egyenesen az állomásra és visszazónázott Vörösvári hazájába. Aztán falusi jegyző lett s életének egy autószerencsétlenség vetett véget. Matzenauer Béla szintén meghalt (potator fűit) s a kvartettből így még csak Kodály és csekélységem várjuk itt az Űr hívó szavát. Pá!

A leveledben jelzett kottát — sajnos — nem kaptam meg.

2.

Kedves jó Attilám!

Soraidnak nagyon megörültem s lázas kíváncsisággal nyitottam ki kedves leveled borítékát, vájjon mi az, ami impulzust adhatott Neked ahhoz, hogy nekem írj.

Utolsó „chria”-váltásunk óta sok víz folyt le a Dunán és vér agyongyötört földtekén- ken s mintha hiába várnék, hogy egyszer már „lac et mel perflusceret”! Te fiatal — no mondjuk fiatalabb vagy nálamnál, Te még megélheted, de én, aki már földi gyaloglásom kódájánál tartok s rohamosan közeledem a „fine” generálpauzájához... mit akarok én még megélni, mit... mire várhatok én öreg lantos, akire a fiatalok úgy néznek mint... mit mondjak .. . hát.. . egy öreg lejátszott gramofonplatnira . .. Lehet, hogy igazuk van. Én azért nem zavartatom magamat .. írok továbbra is, nem törődvén más placet — vagy non placetjével. Egészségileg is úgy utcumque megvagyok. Tudod .az én koromban az a „vigéc-wie geht’s” nagyon kiszámíthatatlan. Ma megárt az, ami tegnap nem s aztán talán nem is az volt az ártó amire gondolok! Mindezek, amiket Neked Itt „leecseteltem” csak válasz akarnak lenni azon kedves kérdésedre, amely az ■én hogy létemre vonatkozik. Kéréseddel, amely a szlovák (morva—cseh) népi zenére, (népdalra) vonatkozik egy kissé zavarba hoztál. Azt írod ugyanis, hogy most a világ karácsonyi énekeit és népszokásait gyűjtőd. Nem tudom, hogy Téged most speciell ez érdekel-e vagy más általános értelembe vett népdal is.

Összegyűjtött szlovák népdalaink száma meghaladja a 25,000. Ennek egy része a tú- rócszentmártoni Maticában, másik része meg a pozsonyi egyetem folklorisztikus (népzenei) osztályán, amelyet Dr Konstantin Hudec egyetemi professzor adminisztrál.

Az egyetem most készül kiadni egy nagyobb népdal gyűjteményt, amelyet az utóbbi időben (tavaly) gyűjtöttek Dr Hudec és munkatársai. Én megemlitettem Dr Hudecnek, hogy írtál nekem és kértél tőlem „anyagot”. Ö nagy örömmel megígérte nekem, hogy ha a mű (amely respektábilis terjedelmű könyv lesz) megjelenik, egy példányt rezervál számodra. Én sajnos nem tudok Neked ilyen gyűjteményt küldeni, mert az eddigi kiadások elfogytak és az én tulajdonomat képező gyűjtemények kézről-kézre járnak és hirtelenében nem is tudnám megmondani, hogy kinek a kezében vannak.

Az említett Dr Hudec-féle gyűjtemény körülbelül egy hónap múlva fog megjelenni. Dr Hudec különben azt mondta, hogy ismer Téged. Nem tudom nem volna e legjobb, ha eljönnél Pozsonyba, ott azt hiszem megtalálnád azt, amit keresel és az ügy érdekében nagyon jó volna, ha a mi folkloristáinkkal közelebbi érintkezésbe lépnél. Dr Hudec, Dr Fischer és Burlas Laci „folyékony magyarok”, így tehát nyelvi szempontról nem lennének nehézségeitek.