Irodalmi Szemle, 1982

1982/10 - Felletár Béla: Mikulás Schneider-Trnavský levelei dr. Péczely Attilához

hogy a mi korunkban délutáni tanítás is volt, akkor ez a fiú megtette a maga napi 6 kilométerét!! (gyalog.)

Kodályéknál a muzsikát úgy kultiválták, mint akkortájt minden jobb családban... többé-kevésbé bon-tonszerűen. Apja hegedült — úgy tudom Zoltántól — de valószínűleg nagyon „gyengén”, mert kvartettjeinkben, amelyekben Zoltán csellózott, sohasem muzsikált velünk. Nővére zongorázott. Pali, öccse úgy látszik nem mutatott semmi hajlandóságot a muzsika felé.

Kvartettünkben Vancsó Lajos prímezett, én szekundoztam, Matzenauer Béla violázott és Kodály csellózott. Vancsó érdekes jelenség volt. Magas, szikár fiú volt. Pisze orrával, kimondottan szláv jellegű arcával, nagy beszédes szemével nagyon hasonlított Kubelik- hez. Óriási hegedűtalentum volt. Solo-fellépéseiben a Hexentanz-nál nem adta olcsóbban s a Perpetuum mobilét, akár a Ries- akár a Paganini-félét, úgy leperegtette, hogy minden ámult és bámult. Hogy hegedülése nem volt több egy nagy ígéretnél, s hogy sok kottája a „pultus mellé” esett, az magától értetődik. Különben egy vörösvári jómódú gazda és kocsmáros fia volt, aki nagyon jól hegedült, ö tanított meg engem violázni. Amidőn náluk jártam, hozott az öreg kézírásos triókat I., II. heg. és violára. Szlovák népdalok voltak és különféle erre az ánzámblira hol klasszikus, hol populáris kompozíció. Én megcsodáltam az öreget (aki óriási termetű valóságos „Ursus” volt), hogy milyen szépen violázik. Ö erre azt mondta nekem: Na majd megtanítlak reá. Vedd — mondta — a violát a kezedbe, képzeld, hogy hegedűt tartasz, s játszd a kottát a harmadik fekvés fogásaival. Rövid próba után boldogan és örömrepesve játszottam egy persze — nagyon könnyű „partit” mint violista ebben a trióban, s olyan nagy volt ebből az örömem, hogy a vonó szinte reszketett a kezemben a nagy lelki emóciótól.

Vancsó különben egy nagyszombati öreg kórusi zenésznél tanult hegedülni. Krausz bácsinál, aki akkor már nagyon jambikusan totyogott, remegett és szenvedélyesen snupftubákolt. Hegedűjét óriási respektussal emlegettük és szent csodálattal néztük, mert az öreg Krausz bácsi „Amatinak” mondta. Nem is adta senkinek a kezébe, csak amikor meghalt, sült ki róla, hogy mittenwaldi Klotz volt.

Zoltán és én egy hegedűtanítónál tanultunk. Kubicska Gyulának hívták azt a jó embert, aki mint ember igazán jó volt, de annál rosszabb mint hegedűs. Kodály aztán átnyergelt egy másikra, az összehasonlíthatatlanul jobb volt. Pruklnak hívták. Szegény, alkoholista volt! 35—40 „kispohár” sört úgy hörpintett fel, mint a friss „itatós” a „tentapacnit”. Meg is sínylette a veséje: 36 éves korában halt meg. Kodályt a Singer és Seifritz-féle hegedűiskolából tanította. Kodály figyelmeztetett engem erre a hegedűiskolára, amelyben formaanalízis is van. Megvettem mindjárt mind a két vaskos kötetet 16 forintért!! — ami akkor nagy pénz volt.

Akkortájt, ötödikes koromban, már komponálgattam és „orgonálgattam” különféle templomokban. Aki mit lát, olyat akar csinálni; s így az én első kompozícióim sem lehettek mások, mint a Musica sacra régióiból valók és a hallottakhoz hasonló! Különféle praeludium sőt még fugáim is vannak abból az Időből, no meg a sok különféle „Ave Maria”, „0 salutárisokról” és be nem fejezett missákról nem is szólva. Stilus? ... Wie die Altén sungen, so zwitschern die Junger a Iá Reimann, Bibi, Kempter s a többi hasonszőrű „barokk-utó”-s figuralista.

Kodály ha jól emlékszem csak hetedikes korában kezdett komponálni (illetve árulta el, hogy komponált). Irt egy „d moll nyitányt” gymnáziumi zenekarunk számára. A nyitány sokáig Martincsek Károly Nyitra vár. főjegyzőjénél volt. Úgy tudom, hogy Martincsek (—aki szintén osztálytársunk volt és klarinátozott s a kit az akkor aktuális „Göre Gábor biró úr” figurái után „Kátsának” hívtunk) a nyitányt Kodálynak visszaadta, Kodály meg a „primit catuli merguntur” elve szerint ezt a kompozícióját túlságosan szigorú önkritikájában megsemmisítette.

Irt egy triót is, két hegedűre és violára, amelyet egy farsangi hangversenyünk alkalmából (még persze a régi kedves, de felette tűzveszélyes konviktusi színházban előadtunk. Vancsó I. h. én II. h. Matzenauer Béla viola.

Hogy mi volt Kodály kompozitorikus tehetségére Nagyszombatban ebben az időben hatással? Illetve hogy lett muzsikus? A város zeneélete akkor olyan nyomorúságos volt, nivótlan és desperátus, hogy ilyen zenei légkörben zeneileg csak elsatnyulni lehetett, de fejlődni, kialakulni, Ízlésben nemesedni, szóval tanulni, abszolúte nem lehetett.