Irodalmi Szemle, 1982

1982/10 - Záreczky László: Kodály Galántája

jelöli meg a galántai temetőben: édesanyjának fiatalon, 23 évesen elhunyt húga nyugszik itt, s Kodály szerette volna rendbe hozatni a sírt.

Az utolsó küldöttség, amely Kodályt életében felkereste, Galánta küldöttsége volt. Azzal a szándékkal utaztunk Budapestre, hogy meghívjuk Kodály Zoltánt az 1967 tavaszán tartandó járási gyermekkari fesztiválra. Kodály akkor már a kútvölgyi szanatóriumban feküdt, kérésünket ifjú felesége, Péczely Sarolta tolmácsolta neki. 1967. március 5-én, vasárnap délután — mielőtt hazautaztunk volna — telefonon Ismét beszéltem Péczely Saroltával, aki közölte velünk Kodály Zoltán üzenetét: 1967. június 10—11-én jön el feleségével együtt Galántára, gépkocsival, Bécsből hazafelé menet... Másnap, 1967. március 6-án, reggel 6 órakor, 85 esztendős korában elhunyt Kodály Zoltán. így hát nem térhetett vissza többé a „legszebb hét esztendő” Galántájára ... Az 1967-es Kodály-ünnepség elmaradt, de a Mester temetésén már hivatalos küldöttség képviselte Galántát. Ezzel egy új korszak, a Kodályra emlékezés korszaka kezdődött számunkra.

Az azóta már országos rendezvénnyé nőtt Kodály-napokat 1969-ben rendezték meg először Galántán. A legutóbbi (V.) Kodály-napoknak már mintegy öt, öt és félezer aktív résztvevője, szereplője volt: akik — Kodály szellemében, az ő útmutatása szerint — összedalolnak.

Kodály Zoltán emlékművét 1982. december 10-én avatja fel Galánta városa.

A galántai Mihók-banda a múlt század nyolcvanas éveinek végén