Irodalmi Szemle, 1982
1982/1 - FIGYELŐ - Varga József: A jelentések szigorúan bizalmasak...
A jelentések szigorúan bizalmasak... Bulat Okudzsavát megtisztelő hely illeti meg a mai szovjet prózairodalomban. Lírikusként indult, verseskötetei Szovjetunió- szerte a polémia kereszttüzében álltak; egyesek dicsőítették, mások valamiféle illuzórikus világot véltek költészetében felfedezni. Mivel a lírai keret nem volt elegendő számára — szétfeszítette ezt a mondanivaló nagyobb teret igénylő volta —, megalkotta első regényét, a Sok szerencsét, pajtás!-t. Ez a háborús regény kortársai legjobb művei mellé sorakozik. Igazi hangjára azonban csak a Szegény Avroszimovbaxi talált rá, amely a dekabrista felkelés időszakának eseményeit tárgyalja, a „kisember” tétovaságát, bizonytalanságát, s kicsit puskini és lermontovi fölöslegességét is. Ugyanebbe a történelmi korba kalauzol a Merszi avagy Sipov kalandjai című regényével is, anélkül, hogy a történelemíró hitelességével láttatná az eseményeket. A vaudeville megjelölés is elárulja, hogy Oku- dzsavának esze ágában sincs történelmi regényt írni. Csupán Tolsztoj gróf alakja hiteles, aki, mialatt Jasznaja Poljana-i birtokán a cár titkosrendőrsége állítólagos összeesküvést készül leleplezni, mit sem sejtve utazgat az országban. A regény cselekménye 1862-ben játszódik, akkor, amikor Ororszországban már egy éve megtörtént a jobbágyfelszabadítás, a cenzúra szigorúsága is megenyhült, s az ellenzék is úgy látta, hogy elkövetkezett a békés építőmunka időszaka. Ezalatt Moszkvában a hírhedt III. ügyosztály megbízza Dolgorukov herceg egyik volt lakáját, Sipovot, ezt az égetnivaló kis szélhámost, göngyölítse fel az összeesküvést, mert Tolsztoj birtokán állítólag több, politikai magatartása miatt az egyetemről eltávolított személy sürgölődik, a kastély pincéiben pedig titkos nyomdagépek vannak. Muratov, a tulai kormányzóság csendőr- főparancsnoka, ismeri az esetet, de a titkosrendőrség nem hisz neki. Ez a zseniális hazudozó, Sipov, oldalakat kitevő hamis jelentéseket továbbít Moszkvába anélkül, hogy egyáltalán látta volna a tolsztoji birtokot. Ez a „kisember” egy atomjaira széthullott világban él, képtelen felismerni a társadalom fő mozgatóerőit, és ezért tulajdonképpen csak sodortatja magát az árral. Sipov tehát nem a valóságban, hanem valami szükségszerűen fontos titkos- ügynö'ki megbízatás álomvilágában él. Az egész összeesküvési história bohózattá válik hazudozásai, kapkodása, no meg a félreértések folytán; mégsem tudunk szívből nevetni. Okudzsava ugyanis nem simítja el a bonyodalmakat, semminemű végkövetkeztetést nem von le egyetlen epizódból sem, csupán konstatál. A Merszi avagy Sipov kalandjai a lélektani vizsgálódások, a néha-néha felébredő lelkiismeretfurdalás leírásának magasiskolája. Sipov a kor torzszülöttje; ocsmány, új feladatköre — legalábbis ebben a hl- szemben él — arra ösztönzi, hogy mindent elkövessen, hiszen az ügy felgöngyölítésétől várja életének jobbra fordulását. Hogy végül is másként cselekszik, lényegében a kor rovására is írható. A felkapaszkodottság lehetősége csillan föl előtte, s ennek érdekében még beszédmodorán is változtat: az oroszt és franciát egyaránt elferdítő szóhasználattal és mondatfűzéssel él. Okudzsava meglepő eleganciával használja művében a modern viselkedéslélektan eredményeit is. A doszto- jevszkiji vívmányokon felnőtt szerző Si- povjában fellelhetők mai szociálpszichológiai meglátások. Bulat Okudzsava regényének legsajátosabb alapeleme a rapszodikusság. Bizonyos fejezetekben az események egy-egy epizódjának a csendes mederből való kiragadásával a már megépített sipovi világot
