Irodalmi Szemle, 1982

1982/10 - Soóky László: Mama ne öld meg a táltoscsikót (versrészlet)

messziről integet öreg Don Quijote korhos fakardjával suhogtat veszettül anyám szárnyakat bont levegő égbe száll alig hallhatóan zsoltárokat dúdol arra feszül apám Szent Mihály-táltosán szája széle mozog biztos káromkodik fönn csillagra ülnek kendőt lobogtatva egyre távolodnak mindig közeledve

V.

lent a föld mélyében három virág nyílik százezer halotton százezer liliom azon tollászkodik százezer vadpille mindegyikük szárnyán írott történelem százezer vadpille szárnyát csattogtatja áspiskígyó képit ím magukra öltik kriptafolyosókon fölfele indulnak dübörögve jönnek nesztelen léptekkel legelői nagyapám mellében bajonett mutatja az utat vállig csonkolt karral megette dacosan ezer Vitéz János téli öltözékben likacsos üleppel ezek lába nyomán száz Holló Fernyiges varázserő híján botra támaszkodva oldalvást sistergő karpaszományosok leghátul bricskában dilettáns vezírek három halott-virág üszök-bimbót nyílik szerelmükből kinő három korcs bitófa: egyikre akasztva fényes kudarcaink másikra akasztva ál-nemzettudatunk a harmadik bitón kérdőjelek csüngnek taknyos szép leventék serkenő bajusszal jönnek a halottak eget setétítve béklyóba kötözött szabad vonulással