Irodalmi Szemle, 1982

1982/10 - Soóky László: Mama ne öld meg a táltoscsikót (versrészlet)

III.

mama ne öld meg a táltoscsikót vedd a hátadra mint a legkisebb fiú cipeld vidd át a bűvös határon ne riasszon meg holmi gereben ne könnyezzen a szíved rókás ajándékért dúdolgasd magadban a kilencvenediket ott túl túl az anyajegyről majd megismersz kinyalogathatod lőtt sebeimet csodatevő írrel bekenegetheted madárlátta fűvel lázam hűsítheted ott hátamra veszlek fölrepülünk az égig csókákkal csapongunk égi madarakkal torony gombjára ülünk oda- híjuk az égből nagymamát sírboltfeszegető nagypapát mindenkivel ríhatsz egy rövidet mindenkit megszólíthatsz meglásd lentről majd előre köszön a tiszteletes vérbuggyantó nevetéssel denevért kergetünk kriptaboltozatba kisházat építünk parány ablakokkal füstölgő kéménnyel huncutkodunk meg derülünk nagyokat kitárt karral szárnyat bontunk átrepülünk a folyón mindig erre vágytál tudod álmodban már repültél mama mama ne öld meg a táltoscsikót védd meg a beret- vás símogatástól kígyós öleléstől

IV.

ott megy az anyám süket fehérségben parányi sötét folt jégvirágos úton mellette vadpillék púpos kisangyalkák torzonborz istenkék dúdolnak szepegve keresztvívő Jézus lefagyott lábujjai most jön a Don felől százezred magával gyógyítna vakokat gyógyítna leprást is anyám batyujából szalonnát kunyerbál ülnek árokpartra jégvirágok közé anyám keletnek néz Jézus meg nyugatnak innen fehér ló jön amonnan meg hóka csillagos homlokuk golyótól átverve combjuk fölhasítva szívük ketté vágva tarajos szűgyükön három fázós rendjel kaparják a havat rívós horkanással vér csurog a hóra de meg is fagy nyomban anyám a deresre Jézus hókára ül hazudós angyalkák mutatják az utat mennek napkeletnek mennek napnyugatnak elébük áll végül három korcs bitófa három kenderkócon három fagyott ember terített asztalkán a tél madárkái: egyikre pirók száll a másikra cinke harmadik vállára júdás gerle-madár