Irodalmi Szemle, 1982
1982/10 - Ozsvald Árpád: Őszi fantázia, Amulett, Nyárutó (versek)
OZSVALD ARPÄD Őszi fantázia Állok a téren, nézem az őszi eget, a város felett Chagall lebeg át asszonyával, lába szinte súrolja a lapuló háztetőket, az asszony keze tétován előre mutat a kéklő semmibe ... Sietnek — hisz’ tél lesz nemsokára. A furcsa párt fekete madarak csapata kíséri, szállnak az alacsony őszi ég alatt, távolból egy éles, fájdalmas hang hívogat s én a kihalt téren egyre növekvő szárnyamat próbálgatom. Amulett Szorítsd markodba e fekete követ — ősember csiszolta, lyukas amulett. Mennyi rettegést, babonát, hitet őriz e megkövült emlékezet. Nyárutó Arccal a földnek — az érett napraforgók hallgatag zarándokként menetelnek a délibábnélküli pusztába. A kénsárga ökörfarkkóró beteg lelkeknek világít a készülő alkonyatban.
/
