Irodalmi Szemle, 1982

1982/9 - FIGYELŐ - Karol Tomiš: Az önkifejezés termékeny keresése

igénybe veszi, mint a mai költészet eszköztárát. A Sníval som (Álmodtam) c. versben pl. a népies hangvétel intellektuális kifejezésmóddal párosul: „Reťazôčka zlatá / z ohniviek možnosti, / kedy sa premeníš / v čaro- skutočnosti?” {Arany láncocska / lehetőség láncszemeiből, / mikor változol / a valóság csodájává?). Kormos azonban nem mindig tudja maradéktalanul megvalósítani alkotói szándékát. Kifejezései néhol görcsösek, erőltetettek (Pantha rhei), költőietlenek (Srdce; Szív) vagy homályosak (Nové leto; Oj nyár). Verseinek többségében azonban hatásos költői formát munkált ki, amely esztétikai hatását a tartalmi elemek és a művészi eszkö'zöik gondos megválogatásával éri el.

Kormos költészete formailag és tartalmilag sokoldalú. A kötött és a klasszikus strófaszerkezeteket részesíti előnyben, de a szabad formákat is alkalmazza. Némely témák és motívumok versről versre vándorolnak, de új variánsokban és más ösz- szefüggésekben jelennek meg, úgyhogy a kötet nem válik egyhangúvá.

A gyűjtemény számos szerelmes verset is tartalmaz. A férfi és a nő viszonyát különböző szituációkban és változatokban ragadja meg: az álombéli vágyakozást, a beteljesülést, a gyötrődést és csalódást, a válást öleli fel szerelmi lírájának témavilága. Költői vallomásaiban azonban nemegyszer egységben láttatja a politikai, intim és természeti motívumokat. A századunkra oly jellemző jelenségekre is felfigyel, mint a környezetszennyeződés, a műszaki civilizáció természetromboló hatása (Topol; Nyárfa), vagy az „atom- mennykő” veszélye (Zachrániť; Megmenteni, Dvojica dvojíc; Két pár).

A kötet következő önálló egységét a nemzetiségi tematikájú versek alkotják. Kormos, mint nemzetiségének öntudatos tagja, költészetével ennek a közösségnek a nemzeti öntudatát igyekszik ébren tartani, elmélyíteni. A költő álláspontja azonban távol van a nacionalizmustól, a nemzeti és faji különbözőséget a proletár internacionalizmus és a humanitás szemszögéből ítéli meg: „Človek je Nemacfar alebo Maďar / človek je ľudstvo — černoch či beloch, / ktorý sa v zrkadle prírody zbadal...” (Az ember magyar vagy nem magyar / az ember emberiség — néger vagy fehér, / aki a természet tükrében magára eszmélt...) vallja (Dvojica dvojíc; Két pár). Az emlékezet mélyére nyúlva mély átérzéssel beszéli el anyanyelve, továbbá szülőföldje természeti és tárgyi valósága elsajátításának első élményeit. A szlovákok által lakott területek, a pilisi hegyek és a csabai táj, Kormosban érzékeny festőre, ábrázolóra találtak.

A költő a kötetbe azokat a verseit is besorolta, amelyeket a gyermekek számára írt. A gyermekolvasóval való kommunikációs készség, a műfaji sokrétűség, a formai és ritmikai változatosság jellemzi őket.

Kormos magyarul írott verseit három ciklusba sorolta be. Tartalmilag és formailag nagyjából megegyeznek a szlovák versek téma- és formavilágával, ennek ellenére azonban nem csupán egyszerű átköl- tések, hanem önálló alkotások. Bizonyos funkcióeltolódásról tanúskodnak: témakörükből hiányoznak a nemzetiségi öntudatot ébresztgető-szilárdító versek. A költő magabiztosan mozog a magyar irodalmi kultúrában is. Talán még szuverénebbül kezeli nyelvi és költői eszközeit, mint a fentiekben. Magyarul írott versei nemegyszer tömörebbek, csiszoltabbak, mint szlovák versei. Ebbői annak a nyelvi és kulturális közegnek az erejére következtethetünk, amelyben a költő él és alkot.

Érdekes szempontot vetnek föl műfordításai. Úgy tűnik, Kormos azok közé a költők közé tartozik, akik saját ízlésük és érdeklődésük szerint választják meg fordításaik tárgyát. Például a jugoszláv költőktől olyan verseket választott ki, amelyekben a nemzetiségi problematika kap hangot, meg az anyanyelv és a nemzetiségi kultúra problematikája. Ez a fonal vezette el Filadelfi Mihály verséhez is. Tóth Árpád Adyhoz írt verséhez pedig Ady csodálata irányította. Baranyi Ferenchez szemléletbeli rokonság fűzi.

A szlovák lírából Ľ. Feldek három, és V. Turcsány négy versét fordította le magyarra. Az eredeti és a magyar nyelv jó ismerete lehetővé tette számára, hogy a fordítói munka technikai nehézségeivel könnyen megbirkózzék. A szöveghez való erősen szubjektív viszonya azonban helytelen. A versek értelmének, atmoszférájának és formájának lényeges vonásait ugyan megőrzi, a szavak és a szókapcsolatok által alkotott költői képek szintjén viszont szükségtelen jelentéseltolódások keletkeznek. Sőt, Feldek esetében kihagyta a számára problematikusnak tűnő versszakokat, vagy aíokat a részeket, amelyek nem egyeztek ízlésével. A mai korszerű