Irodalmi Szemle, 1982

1982/9 - FIGYELŐ - Stefan Attila Brezány: Jánosy István: Az álmok kútja végtelen

műfordítás elmélete azonban precízebb fordítói munkát követel, az eredeti szöveg invariánsának pontosabb megragadását.

Kormos költői tehetsége, nyelvi és poétikai tudása révén fontos kulturális küldetést teljesíthetne a magyar és a szlovák költészet értékeinek közvetítése terén. Ez a küldetés azonban rendszeresebb fordítói tevékenységet igényel. Bizonnyal a saját költői munkásságára is jótékonyan hatna.

Alexander Kormos verskötete gazdagította a magyarországi szlovák irodalmat, de az egész mai szlovák költészet polifóniájában is új hangot jelent.

Karol Tomis

Jánosy István: Az álmok kútja végtelen

(Összegyűjtött versek. Magvető Kiadó, Budapest, 1981.)

A második világháború végén, a felszabadulás után a magyar költők újabb áramlata jelentkezik az irodalomban. Népük gazdag hagyományaiból merítenek, és a jelen arculatának ábrázolásával foglalkoznak. Ezek közé a költők kö'Zé tartozik Jánosy István, akinek akkori versei a Magyarok, az Űjhold, a Válasz című folyóiratokban jelennek meg. Azóta majdnem 40 év telt el, és 1981-ben Budapesten a Magvető Kiadónál megjelent Jánosynak Az álmok kútja végtelen című gyűjteménye, amely a szerző öt előző kötetének versanyagát foglalja magába. Benne vannak legújabb lírai-epikai vallomásai is (Halottak napja).

Az értékes gyűjteményből kirajzolódik Jánosy költői útja, amely — mint maga vallja — részint ifjúkori „szerelmeiből”: Petőfi, Gandhi és Rákóczi-élményéből táplálkozik. Kiegészítik ezt hazai témák: magyar költők, hazafiak és a világ zenei és

képzőművészeti nagyjainak portréi. Szülőföldje, a szlovák táj emlékei is gazdagították látókörét. Jánosy Besztercebányán született 1919. május 18-án. Apja, a filo* zófia doktora, az ottani evangélikus gimnáziumban tanított 1914-től 1920-ig, ekkor a család Budapestre költözött. A Kővendég című kötetben (1977) maga is említi Hviezdoslavhoz című kifejező költeményé* ben: „szlovák vér is folyik ereimben.” Filozófiai tartalmú és jórészt kötött formájú költészetén nyomot hagytak külön kötetekben megjelent fordításai: Seneca, Szo- foklész, Aiszkhülosz, Euripidész drámái, Lukianosz párbeszédei; Milton Elveszett Paradicsoma, Keller Zö'ld Henrikje, továbbá a XX. századi költők, többek között: T. S. Eliot, Dylan Thomas, Berryman, Jeszenyin. A Madách Kiadónál kötetben is megjelent Beniak- és Závada-fordítások, továbbá a teljesen kész, de még nem közölt Hollý-, Kráľ-, Botto-, Hviezdoslav- fordítások, valamint a folyóiratokban közölt E. B. Lukáč- és Ponican-fordítások Jánosynak a szlovák költészet iránti sze- retetéről tanúskodnak.

A Prometheus című kötet (1948) azonos című bevezető ciklusában bebizonyította, hogy avatott művelője a lírai-epikai formának és otthonosan mozog a történelmi-filozófiai témák területén. További költeményeiben kifejezte a háborús évek átfordulását Magyarország építésének életébe. Katakomba című költeményében át- érzi a főváros bombázását és szenvedését, a Háztetőn című versben pedig a mindennapi életet festi az új épületek emelésének örömével.

Pokoltánc szarvasokkal című második kötetében (1958) érdekesen ad hangot a tűnődésnek: hogyan hatott Bartók zenéje a két világháború korában. Gondolatainak kifejezése során itt szürrealista elemekkel él. Erős oldala a tökéletes költői tömörség. A lírai kifejezés egységét olykor történelmi témák bontják meg: a Szunyogh Gáspár históriája és az Álmok. Ez utóbbi fiatalkori rajongásának tárgyát idézi, akit a Rákóczi ifjúsága című verses regényében (1958) ábrázolt: a népe jogaiért hadakozó herceget, akit Szlovenszkóban is tisztelnek. E verses regényt Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulójára, 1976-ban a Madách Kiadó újra megjelentette.

További kötete, Az örök béke álmai (I960) teli van neves személyiségek sikerült lírai-epikai portréival: Berzsenyi,