Irodalmi Szemle, 1982

1982/9 - FIGYELŐ - Karol Tomiš: Az önkifejezés termékeny keresése

xpucdefwieil®

Az önkifejezés termékeny keresése

Alexander Kormos, a Magyarországon élő szlovák költő, akivel eddig a Výhonky (Hajtások) c. antológiában (Budapest, 1978) és a Fialôčka, fiala (Ibolyácska, ibolya) c. gyermekvers-antológiában (Budapest, 1980) találkozhattunk, most önálló kötettel jelentkezett. A Polyfónia (Tankönyvkiadó, Budapest, 1981. 159. 1.) tízévi alkotómunka eredménye: több mint hatvan szlovák költeményt, huszonhat magyar verset és néhány szlovák, ill. magyar nyelvű versfordítást tartalmaz. Tekintettel arra, hogy a szerző már tíz éve közöl verseket, a kötet nem valami terjedelmes. De ha figyelembe vesszük, hogy a hetvenes évek elejéig, amikor Kormos és írótársai rendszeres alkotómunkába kezdtek, a magyarországi szlovák irodalom fejlődésvonala hányszor szakadt meg, milyenek voltak a nyelvi-stilisztikai adottságok, a kulturális háttér és a publikációs lehetőségek, akkor ez a kötet se mennyiségileg, se minőségileg nem lebecsülendő eredmény.

Kormos számára az alkotás emberi lényegének legtermészetesebb megnyilvánulása, költészete énjének legmélyebb rétegeiből fakad. „írok, tehát vagyok”, pa- rafrazálja a filozófus híres mondását, Som a budem (Vagyok és leszek] c. versében. És ez Kormos számára nemcsak üres szólam. A költészetet aktív létezési formának tekinti. Ez teszi őt fogékonnyá azok iránt az alapvető értékek iránt, amelyek az embert a biológiai létezés síkjáról magasabb, hozzá méltóbb szintre emelik az élővilágban. Költeményei javában arra törekszik, hogy ezek az értékek mély gyökereket verjenek az emberek tudatában, mint a gondolkodás, az érzelem és a tett megdönthetetlen és kötelező szabályai.

Érzi e küldetés nehézségét. „... čo sa tak ťažko napráva / tento svet / medzi všetkými možnými / najlepší?!” ...miért oly nehezen jobbítható / e za világ / mely minden világok közt / a legjobb?! / — kérdezi a költő keserű iróniával (Najvyšší čas; Legfőbb ideje). Csalódásait nem takargatja, ám balsikerei, kudarcai ellenére sem veszti el reményét és hitét az igazság győzelmében.

A kötet első ciklusának a Privalený (Betemetett) címűnek a kulcsszava az igazság, de a többi, a Rovina (Síkság), Príliv a odliv (Dagály és apály), valamint a Slovo a čin (Szó és tett) c. ciklusok verseiben is gyakran előfordul ez a fogalom. Ha nem is mindig, de némely versben az igazság pontosan meghatározott tartalmat nyer. Nem az egyén szubjektív igazságaként értelmezi. Hangsúlyozza objektív voltát és konkrét tartalommal telíti: „Život je múdry, hoc logiku zmieta, / lež mimo života nenájdeš pravdy.” (Az élet bölcs, bár a logikát elveti, / csakhogy az életen kívül igazságot nem találsz.), írja a Zachrániť (Megmenteni) c. versében. Az élet igazsága Kormos költészetében pontos társadalmi koordinátákat nyer, melyeket egy jobb világ megteremtéséért folytatott harc határoz meg.

Annak ellenére, hogy Kormos a mai embert a szocialista viszonyok összefüggéseiben próbálja aktivizálni, költészete nem szónokias és nem kinyilatkoztató. Ezért ritkák a kötetben azok a versek, amelyeknek líraisága lefokozott, mint pl. a Brehy a mosty (Partok és hidak). Legtöbb versének tartalmát intenzíven átéli, mélyen átérzi, Így a tartalom megfelelő képiséget és lírai formát nyer. Költői eszközei különfélék. A népköltészet elemeit csakúgy