Irodalmi Szemle, 1982
1982/9 - KRITIKA - Dusza István: Égy bibliográfia lapszéleire
DUSZA ISTVÁN Egy bibliográfia lapszéleire fSzőke József: A csehszlovákiai magyar irodalom válogatott bibliográfiája (I.) 1945—1960] Aligha akad olvasó, aki úgy olvasna egy bibliográfiát, mint egy klasszikus író regényét. Ennek ellenére, mint a könyvtári tájékoztatás mindeddig legtökéletesebb és legelterjedtebb formáját, egyre többen igénylik mindennapi munkájukhoz, de a „csupán” ismeretgyarapítással motivált olvasók közül is jónéhány haszonnal forgatja a bibliográfiákat. Bár az elmúlt évtizedben a felgyorsult információközlés, az egyre dagadó információáradat mederbe terelésére már hazánkban is felhasználják az elektronikus számítógépeket, a mindennapok könyvtári szolgáltatásaiban továbbra is fontos szerepet játszanak a könyv alakban megjelentetett bibliográfiák. Meg kell jegyeznünk, hogy a számító- gépes bibliográfiai tájékoztatás is csak az adathordozó (lyukkártya, lyukszalag, mágneslemez, mágnesszalag stb.) fizikai megjelenésében különbözik a könyv alakban ismerttől. Az elektronikus számítógépek processzoraihoz kapcsolt gyorsnyomtatókon ugyanazokat a könyvészeti és bibliográfiai adatokat olvashatnánk például Egri Viktor neve alatt, mint Szőke József nemrég megjelent A csehszlovákiai magyar irodalom válogatott bibliográfiája fi.) 1945—1960 című kötetében. A mélyebb elemzés előtt érdemes néhány gondolat erejéig elidőzni ennek a bibliográfiának könyvtörténeti és irodalomtörténeti előzményeinél. Az egyetemes magyar irodalomtörténetírás a mai napig az első magyar bibliográfiát — Czvittinger Dávid Specimen-ét tekinti legelső alkotásának. Érdekességként említhetjük, hogy olyan szerző is akadt, aki a pannonhalmi apátság 1093-ban íródott vagyonleltárát is irodalomtörténeti kezdetnek tekinti, mivel abban az apátság könyveinek a jegyzéke is szerepelt. Nem véletlen tehát, hogy irodalomtörténetünk forrásaiként tartjuk számon nemzeti bibliográfiánk egyes alkotásait. Különösen így van ez Szinnyei József Magyar írók élete és munkái, valamint Szabó Károly Régi Magyar Könyvtár című nagyszabású vállalkozásainak esetében. Bár a bibliográfia önmagában ma sem veheti át az irodalomtörténet feltáró, elemző és összefoglaló funkcióját, nélkülözhetetlen segédeszköze, szerves alkotóeleme az ilyen irányú tudományos munkának. Ebből a szempontból számunkra nagy jelentőségű az első csehszlovákiai magyar irodalmi bibliográfia. A könyvtári tájékoztatás mind tartalmi, mind formai szempontból több fajta bibliográfiai adatközlési módot ismer. A következőkben a történeti fejlődés során kialakult és az egyetemi oktatás szintjén elfogadott rendszerbe próbáljuk elhelyezni hazai magyar irodalmunk vadonatúj szelektáló bibliográfiáját. Az elemzés menetét a kötet előszavában (a mi esetünkben: „bevezetés”) meghatározott elvi és gyakorlati szempontok, illetve módszerek alapján alakítottuk ki. Mindamellett kitérünk az előszóban felvetett szempontok esetlegességeire, a társadalomtudományi, ezen belül a könyvtártudományi terminológia használatában előforduló következetlenségekre is. Az előbbi két mondatból az is kiderülhet, hogy sok tekintetben kifogásolható pontatlanságokat találtunk az elemzésünk tárgyát képező munkában. Mindenekelőtt az előszó („bevezetés”) pontatlanságai gondolkoztatják el az olvasót. Itt olvashatjuk: „A csehszlovákiai magyar társadalom fiatal etnikai képződmény... geográfiai létterülete Csehszlovákia... keletkezése pillanatától anyagi, szellemi kultúr- javakat hoz létre... Bibliográfiánk köteteinek sorrendje nem követi irodalmi múltunk kronologikus rendjét. Irodalom kutatásunk területeinek fontossági sorrendjéhez igazodik. A kötetekben alkalmazott periodizációt egyedül a történelmi szempontok, valamint
