Irodalmi Szemle, 1982
1982/9 - KRITIKA - Dusza István: Égy bibliográfia lapszéleire
í az anyagmennyiség praktikus megoszlása indokolja, s nem az irodalomtudomány szakszerű periodizáló szempontjai... sorozatunk első kötete a felszabadulás után kibontakozó szocialista (1945—1960) irodalom válogatott bibliográfiája... magyar könyv- és színműkiadványokra.” Ezt a felsorolást még tovább bővíthetnénk, de írásunknak nem elsődleges feladata a terminológiai pontatlanságok kiemelése. Az alábbiakat azonban mindenképpen le kell szögeznünk: A csehszlovákiai magyar nemzetiség aligha képez (nem is képezett) társadalmat, hiszen a történelmi materializmus meghatározása szerint a nemzet, a nemzetiség a társadalmi tagozódáson belül alkotó, szerkezeti részelemei a társadalom egészének. Ebből is következik, hogy nemcsak geográfiai létterülete Csehszlovákia. (A többit most hadd ne részletezzük.) Elgondolkodtató, hogy a „kultúr”-ez-az egy ilyen jellegű munkában még mindig feltűnik. Nem tudni azt sem, mit ért a szerző az irodalomkutatás fontossági sorrendjén, hiszen aligha dönthető el valaha is, hogy az 1945-től 1960-ig terjedő időszak fontosabb-e az 1961 utáni éveknél. Az előszó gondolati pontatlanságait nemcsak a terminológia következetlen használata okozta, de a könyvészeti szempontok meghatározatlansága is. A színművek ugyancsak könyvekké (egészen precízen: dokumentumokká] lesznek, amint kiadják őket. Ráadásul a magyar nyelv nem ismer „könyvkiadványokat”, de még csak „színműkiadványokat” sem. Ilyen előszó („bevezetés”) után érdeklődéssel lapoztuk fel a bibliográfiát. A benne feldolgozott anyag szerint: szakmai (szépirodalom, irodalomtörténet, művészetkritika, művészetpolitika, könyvkultúra). Célja alapján: közművelődést szolgáló részmű, amelynek nemzeti jellegét a feltárt dokumentumok megjelenési helye, szerzőinek származása, nyelve határozza meg. Egyéni szerző készítette (Szőke József), s a feltárt dokumentumok egy meghatározott időtartamot átfogó ciklust (1945—1960) képeznek. Adatfeldolgozását tekintve rövidített címleírást használ, ami már magában Jelzi a közművelődési igényszintet. A gyűjtött anyaghoz egyedi szakcsoportosítást alkalmaz, figyelmen kívül hagyva minden ismert és elfogadott szakrendszert. Ezt vizsgálva megállapítható, hogy igyekszik megkülönböztetni a könyveket és a periodikákat, ez azonban sajnos eléggé felemás eredménnyel járt. Már az előszóban gyűjteményes kiadványokként említi az évkönyveket, naptárakat, holott ezek a nemzetközi bibliográfiai módszertan szerint periodikák (időszaki kiadványok). A gyűjteményes kiadványokat (antológiákat, műsorfüzeteket] pedig a szerkesztő neve alatt szokás feltüntetni mind az egyéni, mind az általános részben. Itt Jegyezzük meg, hogy egyéb nyelvi hibák, pontatlanságok mellett is szembetűnő, hogy „általános rész” mellett „személyi részt” emleget, feltehetőleg a szlovák „osobná časť” tükörfordításaként. A magyar bibliográfiai szakirodalomban „egyéni” szerzőt vagy részt ismernek. Az egyedi szakcsoportosítás esetén is illik figyelembe venni a bibliográfiai hagyományt, amely nemzetközileg érvényes gyakorlatot is képvisel. így az I. (Általános rész) 1. (Könyvek) c. pontjaként aligha szerepelhetnének „Újságok, folyóiratok”. Célravezetőbb és áttekinthetőbb eredményt hozott volna a periodikákat (időszaki kiadványok: újságok, folyóiratok, évkönyvek) a 2. pont alá besorolni, ami után a periodikák cikkein kívül az évkönyvekben található írások is feltárhatók lettek volna. Az adatok pontosságát illetően néhány szúrópróbát végeztünk, ami után kétségbe kell vonnunk a bibliográfia tudományos hitelét. Például: Az általános rész „színibírálat, színházpolitikai publicisztika” alfejezetének első tíz címleírásában négy pontatlanságot találtunk. Egri Viktor Prágai színház című írása (Új Szó, 1949. május 5., 4. p.) nem a levél műfajában íródott. Fábry Zoltán: Bohózatnál többet láttam című írása (Új Szó, 1949. július 2., 3. p.) nem színházi jegyzet, hanem szabályos és kiváló filmkritika. Fábry Zoltán másik írásának témája is pontatlanul volt meghatározva, ezért kerülhetett színházi cikként bibliográfiánkba egy jelentős antifasiszta témájú írása (Űj Szó, 1949. december 29., 2. p.). Szabó Béla A mai színész legyen a szocializmus építésének tevékeny segítője (Vitaest jalujáró színészeink között) című írását teljesen elferdítve közli: „A mai színész legyen a szocializmus építője." (Űj Szó, 1950. november 18., 5. p.). Egy hasonló pontatlanság eredményeként nem került az egyéni („személyi”) részből az általános rész színházi témájú cikkei közé Egri Viktor: A magyar színpadok és a könyvkiadás készülő újdonságai című írása (Oj Szó, 1950. február 25., 5. p.). Pedig a könyvkiadás alfejezet- ben fellelhető, csakhogy „A magyar színműkiadás és a könyvkiadás készülő újdonságai" címmel. Ezek után kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a szerző következetlenül alkalmazta az autopszia elvét.
