Irodalmi Szemle, 1982

1982/9 - KRITIKA - Varga Rózsa: Apológia, vagy Objektív számbavétele a múlt szellemi hagyományainak

szívebb fokot képviseltek, szinte minden kérdésben. Az agrárprogramban pl. ez a földosztás-kollektivizálás alternatíváját jelentette, s a következőképpen fogalmazódott meg: Rotor (Róth Imre): „Mivel Szlovenszkón még nem volt földosztás, ezért először a földosztásnak kell jönnie, olyan alapokon, ahogy azt a dolgozó parasztság követeli.

S ahogy a kapitalista társadalom a kisgazdaságok elnyomásához, megsemmisüléséhez vezet, ugyanúgy a szocialista társadalom környezete ráveszi a parasztságot a földosztás után a lassankénti, fokozatos, önkéntes kollektivizálásra.” [144—145. 1.)

Balogh Edgár: „A Sarló kongresszusa valahogy elöregedettnek tartotta a földosztás jelszavát és helyébe a nagybirtok egyben való kisajátításának és a kisgazdák vörös szövetkezeteinek propagálását helyezi.” (183. 1.)

Ugyanígy a nemzeti önállóság, nemzeti állam s a nemzetiségi önrendelkezési jog — amit akkor a csehszlovákiai kommunista párt bevett programjába — ellenében a sarlósok „a sérthetetlen és szabad kelet-európai nemzetek szocialista konföderációját” hirdették, kevésnek találván az önrendelkezési jog jelszavát, mondván: „... a szlovenszkói magyar kommunistáknak feleletet kall adniok a kérdésre, hogy hogyan önren- delkezzék a magyar proletariátus. Igyekezzék Horthyhoz csatlakozni? Vagy nyugodjék bele a kisebbségi sorsba? Vagy talán Szlovenszkó politikai önállóságát tűzze ki célul?” {22-23. 1.)

Fónod Zoltán Az Üt antológia bevezetőjében elég részletesen ismerteti e vitákat, a válogatásban azonban elég mostohán bánt velük; a nemzetiségi és a kelet-európai konföderáció kérdéskörből pl. egyetlen cikket sem találunk a szemelvények között. Valószínűleg azért is, mert nemcsak Az Űt hasábjain folytak e viták és terjedelmessé- gük szétfeszítette volna a válogatás kereteit. A téma érdekessége és történelmileg még feldolgozatlan volta azonban indokolná, hogy a csehszlovákiai magyar szellemi múlt dokumentumfeltárásának keretében valamiképpen ez az anyag is helyet kapjon.

Ehhez azonban, úgy érzem, kissé módosítani kellene a csehszlovákiai magyar dokumentumfeltárás eddig eléggé általánosan érvényesülő aspektusait, amelyeket a pozitív értékek véleményem szerint egyoldalúan és ezért hamisan beállított apologetikája irányít. A csak az egyértelműen pozitív, a direkt módon aktualizálható szellemi örökség keresését és felmutatását indokolhatják a népszerűsítés szándékainak alárendelt kiadói megfontolások, a múlt kritikai meghaladásának, objektív történelmi értékelésének igénye ős lehetősége szempontjából azonban ennek az aspektusnak a kizárólagosságát erősen vitathatónak érzem. Mindenképpen megérett az idő arra, hogy a csehszlovákiai magyar könyvkiadás is felkészüljön szellemi örökségének kritikai feltárására, hogy az egyes személyiségek, témák és jelenségek tudományos értékelését elvégezze. Ehhez első lépés a minél szélesebb körű dokumentumfeltárás és ehhez Fábry Zoltán Összegyűjtött írásainak eddig megjelent két kötete és Az Ot antológia is érdemleges úttörő munkát jelentenek ebben az irányban.

Az apologetikus dokumentumfeltárás alapjáról nem lehetett túlságosan könnyű dolga Fónod Zoltánnak Az Ot antológia anyagának összeállításakor. Hogy valószínűleg nemcsak önmagával kellett néha vitába szállnia, amikor erre a munkára adta magát, 3rról a kötet szerkesztése körüli meditációkra valló, s a bevezető tanulmányba is bekerült kérdésfeltevések vallanak: „... öt évtized múltán önkéntelenül is felvetődik a kérdés, mit használt, mit segített az adott korban ez a kommunista sajtóorgánum?... Van-e, lelet e mondanivalója ennek az egyesek szerint »balos«, mások megítélése szerint »szektás« folyóiratnak, üzenete a jövő, a ma nemzedéke számára?”

A feltett kérdések pozitív megválaszolására a kötet bevezető tanulmánya és a válogatás "y»pa messzemenően elfogadható választ nyújt, akkor is, ha az idézet második kérdésének belső idézőjeleit elhagyjuk. Üzenete ugyanis nemcsak az utókor által glor fikált nagy igazságoknak, hanem a tévedéseknek is lehet „a jövő, a ma nemze- dé e szamára”. Araiét azt a tudomány és a társadalomtörténet számtalan esete bizony tja a tévedésekből, negatívumokból helyesen levont tanulságok „üzenete” néha h; sznos'bb, hathatósabb lehet, mint a vitathatatlan, tehát statikus, az igazoláson túl roásm nemigen mozgósítható igazságoké. Fónod Zoltán leszögezi ugyan, hogy „Az Űr és munkatársai — Fábryt is beleértve — nem kerülték el azokat a buktatókat, melyek a munkásmozgalomban megnyilvánuló szektás magatartás következményei voltak”, de érthető módon bevezető tanulmányában is elsősorban a lap pozitívumainak bemutatására koncentrál. A lap programjának, a korabeli más magyar kommunista