Irodalmi Szemle, 1982

1982/1 - KRITIKA - Mészáros László: Egy humorista negyedszázada

Jelképesen szólva: Karinthy a humoreszkek után megírta Gulliver ötödik és hatodik útjának történetét is (Utazás Faremidóba, Capillária). Duba legújabb szatirikus novellái és intellektuális töltetű elbeszélései már látásmód­jának változásáról tanúskodnak. Az elrabolt taliga fülszövegén az író maga vázolja fel azt a folyamatot, melyben „a megbocsátó humor és játékos groteszk lágy vonalai közé az irónia érdes és szálkás szövetei vegyültek”. Ugyanakkor mintha változott volna az írónak a humor funkciójáról alkotott véleménye is. Az Irodalmi Szemle 1979/4-es szá­mában, melyet a csehszlovákiai magyar humornak és szatírának szentelt a szerkesztőség, a Van irodalmi humorunk? című bevezetőben Duba kimondja, hogy „a humoros szem­lélet — kritikus szemlélet”. Ám a továbbiakban megmarad a nevetésnél és az építő kritikánál. „A nevetés — nem a kárörvendés vagy kinevetés — a legtermészetesebb és legfinomabb emberi bírálat, amely a rosszat, hibásat, helytelent úgy sújtja, hogy közben nem rombol, hanem építkezik”. Ez az a pont, ahol vitázni lehetne az író szemléletével. Vannak ugyanis korok, idők, vannak események, folyamatok, amelyekkel szemben rom­boló kritika szükségeltetik. Tehát nem a megmosolygó finom bírálat, hanem a nyomot hagyó maró gúny. A rosszat, hibásat, helytelent ugyanis nem lehet építeni, csak rom­bolni. A jó irányba történő változtatás érdekében. A köz érdekében. Az imént idézett példánál maradva: a csúcsforgalom keserveire nem egy nevettető ember alkalmazása az orvosság, hanem a közlekedés modern megszervezése. Mint már említettük, Az elrabolt taligában régebbi és új írások egyaránt helyet kap­tak. Régebbi írásokon a korábban már könyvben is megjelenteket értjük, míg újabbakon az utóbbi években lapokban, folyóiratokban megjelenteket, vagy mindeddig nem közöl­teket. Arányuk körülbelül egy az egyhez. A kötetbe foglalt régebbi írások legfőbb érde­kessége az, hogy még mindig jók: olvashatók és találóak. Ezt a tényt maga az író is látja: ,,a kö'tet egyik-másik negyedszázados humoreszkje vagy szatirikus elbeszélése ma is annyira időszerű, hogy e tény akár egy újabb humoreszk témája lehetne”. Remélhe­tően az író majd megírja ezt a humoreszket, mert a tény, hogy közéletünk visszásságai, áruellátásunk nehézségei, a különféle visszaélések és a szocialista gazdaság és erkölcs torzulásai negyedszázad alatt alig változtak — nos, ez bizony elgondolkoztató dolog. S nemcsak a humoristának kellene elgondolkodnia rajta. Duba újabb keletű írásaiban erősödik a szatirikus hangvétel, az építő szándékú kriti­kai leleplezés (Galiba és a szilvás gombóc, Eladjuk a Besföldet, Kolera a Ló utcában, Csapfelelős, Bonyodalom a feketealap körül, Vállalati ökörsütés]. A Galiba és a szilvás gombóc című humoreszk például egy rendkívül komoly társadalmi jelenségre utal: a szó­val, a számokkal, az információval való visszaélés lehetőségére, arra a csalásra, mely „az információ objektivizálása” néven vált ismertté. Tisztázatlan társadalmi probléma húzódik meg az Eladjuk a Besföldet című írás mélyén is, bár az előadás módja humo­ros és szubjektív. Koleszár apó pedig mindmáig élő, funkcionáló figura (Botrány a fe­ketealap körül). Az elbeszélésen, a humorista túlzásain főleg azok nevetnek jót, akik még nem építkeztek. Akik igen, azok még cifrább dolgokról is tudnának beszélni. Duba Gyula legújabb humoros kötetének tehát van történelmi, szemléleti és műfaji íve is. Történelmi dimenzión egyrészt az író fejlődését értjük, másrészt a régebbi írások tárgyának történelmi változását vagy változatlanságát. Ugyanakkor az író szemlélete a könnyed humortól a szigorúbb és élesebb szatíra felé ível, míg a kezdeti rövid humo­reszkek, krokik mellé az utóbbi években nagyobb lélegzetű szatirikus elbeszélések is felsorakoztak. Feltétlenül meg kell még említenünk Duba Gyula irodalmi groteszkjeit és paródiáit is. A tárgyalt kötetbe az ilyen jellegű írásokból természetesen nem vett fel az író egyet sem, hiszen az előző évben jelent meg az ilyen írásokból összeállított kötete (Káderezés a zsebparnasszuson). Duba parodisztikus módszerének az a lényege, hogy az egyes írók jellemző műveit ironikusan átírja — vagyis persziflázsokat készít — melyekhez gyakran karikaturisztikus pályaképvázlatokat mellékel. A Karinthy teremtette egyéniség- és stílusparódiát már ritkábban műveli. Duba kötetének talán ez lett volna a legtalálóbb címe: Így írunk mi. S Adyt idézve örülnünk kellene, hogy szinte minden csehszlovákiai magyar írót kicsúfoltak végre. Duba Gyula humoros kötetével és a csehszlovákiai magyar humoros irodalommal kap­csolatban két dolgot kellene hangsúlyozni. Az első az, hogy íróinknak sokkal meré­szebben kellene megtenniük az utat a könnyed és megbocsájtó humortól az éles és.

Next

/
Thumbnails
Contents