Irodalmi Szemle, 1982

1982/9 - Pukkai László: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása a galántal járás munkásmozgalmának kialakulására

A Magyar Tanácsköztársaság csapatai nem érték el járásunk területét, azonban így is sokan részt vettek a Vörös Hadsereg harcaiban.

Még mielőtt a résztvevők nevének felsorolásába kezdenénk vagy elemeznénk tevékenységüket, meg kell említenünk egy, a járásunkkal kapcsolatos kisebb epizódot.

Galánta és közvetlen környékénak idős polgárai váltig állítják, hogy járásunk területén, mégpedig a Palócz-majorban jártak a vöröskatonák. Virágh százados 20—30 tagú csapatával élelmiszert rekvirált. Hamar Kálmán A Nyitra-vidékl sajtó 1919-ben című dolgozatában (megjelent az Irodalmi Szemle 1970/7-es számában) is megemlíti Virágh százados nevét, s a tanácsállam tisztjeként emlegeti őt. Fogarassy László a folyóirat 1970/10-es számában helyesbít: helyükre teszi az embereket és az eseményeket. A Hadtörténeti Intézet adataira hivatkozva közli, hogy ilyen nevű ember valóban járt ezen a vidéken. A Monarchia tizedese volt, és csapatával rabolt. A komáromi állomásparancsnok 1919. január 14-én kelt jelentése szerint a reguláris hadsereg egységei még január

8-án üldözőbe vették a Virágh-bandát, szétugrasztották, parancsnokukat pedig lelőtték. A két dátum is igazolja, hogy szó sem lehetett vöröskatonákról, hiszen március 21-e még messze volt.

1969. március 21-én a galántai járási pártbizottság épületében Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének az aláírásával a Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója alkalmából, a forradalmi harcokban kifejtett tevékenységükért járásunk 54 lakosa átvette a pozsonyi (Bratislava) magyar konzulátus képviselőjétől a Tanácsköztársasági Emlékérmét.

A névsort a Hadtörténeti Intézet dokumentumai alapján állították össze. A kitüntetettek:

Galántáról Asztalos Ondrej, Benkovics Gyula, Hrabovsky Juraj, jaszenec István, Mes- singer Jenő, Rapand János, Vágsellyéről Blau Leopold, Gundl Mátyás, Menczel Ernő, Pál Ferenc, Pittich Károly, Diószegről Pivko Károly, Negyedről Antal Michal, Décsi István, Horváth Lajos, Morvay László, Sámel Pavel, Sebő Imre, Kajalról Gergely József, Kiss Lipót, Kiss Lajos, Szépvölgyi András, Szokol Mihály, Orel Sándor, Zsigárdről Baranyai Dezső, Borbély Ernő, Borbély László, Szőke László, Vojtka Ján, Farkasdről Bartos István, Csepreghy András, Csicsel Juraj, Kiss József, Slávik Ján, Szűcs Ferenc, Varga János, Oláh Imre, Deákiról Kolozsi Domonkos, Szabó Elek, Takács Gyula, Tuška Martin, Tornócról Arnó Ferenc, Haulich Imrich, Hosszúfaluről Angyal János, Drelicska Béla, Sókszelőcéről Plankó Ignác, Streba István, Szőcs Ferenc, Hegysúrról Putz Sándor, Slezák Vojtech, Takács Titusz, Nebojszáról Rakicky Pavel, Vinohradyról Weis Jozef, Nádszegről Nagy Tivadar.

A Magyar Tanácsköztársaságért járásunkból ennél jóval több katona harcolt. Napjainkig 140—150 név fordul elő gyűjtésünkben. Közülük nagyon sokan, mint például a taksonyi Lénárt István és Matajs Štefan, a sóki Császár József, a nádszegi Gombos Ferenc, a diószegi Bauer Béla, az alsószeli Dobri Kálmán és Petes Imre hiteles adatokkal igazolták tevékenységüket a Vörös Hadseregben. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a felkutatott személyek közül nagyon sokan összetévesztik az őszirózsás forradalmat, tehát Károlyi Mihály polgári forradalmát a márciusi eseményekkel — Kun Béla szocialista forradalmával. Ezért sok esetben — hivatalos dokumentum híján

— nagyon nehéz eldönteni, ki hol és miért harcolt.

A felsorolt személyekről elmondhatjuk, hol harcoltak. A negyedi Horváth Lajos huszárként harcolt a cseh legionisták ellen, majd Érsekújvár bevételének előkészületeiben is részt vett. A hosszúfalusi Drelicska Béla Kelet-Szlovákiában harcolt. Aktívan részt vett a Szlovák Tanácsköztársaság létrehozásáért folytatott harcokban, a nádszegi Gombos Ferenc a Szamuely-keretben harcolt az ellenforradalmi csapatok ellen.

Augusztus elején a Tanácsköztársaság megbukott, hadserege széthullott. A katonákat várta a szülőföld. Járásunk területére is megérkeztek a volt vöröskatonák, s a forradalmi megmozdulások vezetői, szervezői lettek.

A szociáldemokrata párt szlovákiai konferenciáját Ruttkán (Vrútky), 1919. február

9-én szervezték meg.

A tanácsköztársaságok bukását követő időszak első jelentős eseményeként 1919. november 13-án Janics Ľudvig és Csurnik Lajos vezetésével megalakult Patán a Csehszlovák Szociáldemokrata Párt alapszervezete. Később Sopornyáról, Haberlom Karol és Benkő Herman hasonló eseményről tudósították a vágsellyei szolgabírói hivatalt.