Irodalmi Szemle, 1982
1982/1 - NAPLÓ - Jaroslava Pašiaková: Búcsú Kemény G. Gábortól
nép történetének: ahányszor eltávolodtunk a haladó gondolat tiszta ideáljától, annyiszor tettük kockára nemzeti létezésünk biztos alapjait. Ezért mondhatjuk, hogy a hazai nemzetiségi kérdés története nem annyira az együttélő népek, mint inkább a haladás híveinek és ellenfeleinek erőmérkőzése volt az elmúlt másfél század folyamán s mindkét táborban voltak magyarok és másajkúak.” A szomszéd népekkel való kapcsolataink történeltéből (Budapest, 1962) című terjedelmes antológiában áttekintést nyújt nemcsak a magyar történelem, hanem minden Magyarországgal kapcsolatban lévő nemzet és nemzetiség legjelentősebb kulturális eseményeiről. Ebben a számos autentikus kordokumentumot, diplomáciai és személys levelet, felhívást és javaslatot tartalmazó antológiában a közép-európai nemzetek pozitív és kevésbé pozitív kapcsolatairól olvashatunk — Mohácstól egészen a jelenkorig. Szerb, lengyel, szlovák, román és cseh anyagokat egyaránt tartalmaz. Elolvashatjuk benne II. Rákóczi Ferenc közös harcra szólító felhívását a cseh rendekhez, Kossuth Lajos tervezetét a dunai népek összefogásáról (In: Kossuth Lajos: Irataim az emigrációból, Budapest, 1898, VI.), Fábry Zoltán Ady és Szlovákia, valamint Fučík és a magyarok című cikkét, Rákos Péter kitűnő utószavát Az ember tragédiája legújabb cseh fordításához stb. Fáradhatatlan, nagy munkát végzett Kemény G. Gábor a „kapcsolatok vonzásában”. S mi nem akarjuk elhinni, hogy már sohasem találkozunk vele az olvasótermekben, a Széchényi Könyvtárban, hogy már sohasem mondunk egymásnak buzdító szavakat, amelyekre — sajnos — még manapság is szükségünk van törekvéseink megvalósításához. Igaza volt a nagy magyar költőnek, mikor azt mondta, hogy „ami elmúlt, az meghalt”. Kemény G. Gábor hagyatéka múlhatatlan. Ezért, amíg csak nyomdokain járunk, mindig az lesz az érzésünk, hogy közöttünk van ... Jaroslava Pašiaková Anyám és én. Tojástempera, vászon, 1977
