Irodalmi Szemle, 1982

1982/9 - Illyés Gyula: A sötét ujj, Favágók (recenziók) 780 Kárpátukrajnai magyar költők (Finta Éva, Ferenczi Tihamér, Imre Sándor, Balia D. Károly versei)

FERENCZI TIHAMÉR

h-moll etűd

Az est-dzsungel eső-liánjain fény-csimpánzok.

A házak,

akár süllyedő hajók,

S.O.S.-ezik

a rádió-tévé-hangfoszlányokat.

Tűnődő

eső mossa a táj vásznáról

az olajfestmény-nyarat.

Komorodik az éj.

És én

... megint menekülök, hogy rám ne találjon az ősz.

Ars poetica helyett

Vérezzem bár a számat

sás-szavakkal,

hűebb a lényeg, bonyolultabb

annál, amit én mondhatok, mert csak romlott vers-kalcit-oldat önmagában szó, kép, hasonlat.

De ha csak egy töredék-dallam, értett igazság egyetlen cseppje buggyan ki számon, — emberibb lesz tőle az űr.

Ezért írok hát.

Vérezem számat sás-szavakkal, bár hűebb a lényeg, bonyolultabb

annál, amit én mondhatok.

E táj

Ahány szót

ki mondok róla, annyit veszt

súlyából

s emelkedik szívem fölé.

Ahány szín-mozaik kockát rakok ki róla, annyi kép áll össze a múlandóságból, megtartó emléknek, rólam.

Ilyenkor

döbbenj rá, lélek:

e táj emelt föl,

hogy én tarthassam őt

fénybe,

időbe,

csillagokba.