Irodalmi Szemle, 1982
1982/9 - Illyés Gyula: A sötét ujj, Favágók (recenziók) 780 Kárpátukrajnai magyar költők (Finta Éva, Ferenczi Tihamér, Imre Sándor, Balia D. Károly versei)
IMRE SÁNDOR Élők élén Még egy adózás Ady Endrének Halottak élén robogó, világgal perbe szállt barna szemű lovas, tajtékzó szájú paripáidból párat korunk elé fogass. Oltár-rontó démonaid nem járnak földön, sem kitalált mennyben — itt tombolnak valahol bennem. Század-homlokú szép, fiatal fejed nem félt átkot, sem vérpadot, sok farizeusnak voltál bár átkozott — MINDENÜNKÉRT mindened tiszta volt. Halottak élén hirdetted: Harmadnapra feltámadunk — s tán hitted is, nem is, hogy a Disznófejűre egyszer mi majd rátámadunk ... Kiknek gyümölcsöt, álmot, csókot adtál — Ifjú szívekben megmaradtál. Oj jelenések-könyvét olvassuk, mit rabként írtál meg nekünk — ifjú láz-seregbe állva júdások ellen így megyünk. Hajóid mindenütt repülnek, nincsenek nélkülük ma nagyvizek; sok-sok fájó kínjaidért a Pilátus-had megfizet. Jogos volt büszke gőgöd, mellyel néztél mocskos utakra — az nem igaz, hogy a jó pásztor nyájait a bajban elhagyta! S nem menekült-vésszel dacolt a Menekülő Élet: vad indák közt kúszva, lázban, versben, posvány-mocsáron áthoztál millió megmentett szépet — köszönet néked. Élők élén robogó jövendőt kereső mellvért nélküli lovas, hozzánk szelídült paripáidból párat korunk elé fogass.
